2009. december 30., szerda

Zalapart - Zala pArt


Zala paArt!(KLIKK!) Ez a nagyon találó név, annak a galériának a neve, ahová Kristinival(KLIKK!) beszéltük meg a találkozót, mert már unta, hogy soha nem megyünk be. Az előzményeket tudjátok. Naná, hogy nem jött el, mert megint ellepte a hó! Jó! Én addíg ittam, majd felszerelés, felkészülés, de annyira elfáradtam, hogy nem értem oda, mert lássátok be egész nap inni és várni, az nem semmi! Vasárnap este el is döntöttem, hogy hétfőn bemegyek a galériába! Egyedül, mert szegény ember vízzel főz! Igen ám, de még az nap egy színes ruházatú bácsi megállított, és mindenféle hülye papírokat kért.
- Nem kellene ezt az autót levizsgáztatni?
- Szerintem, minek? Idáig jól vizsgázott!
- Lejárt!
- Mi járt le? Most vettem!
- Stimmel! Négy éve!
- Mennyi?
- Látom Jánosnak hívják, igyon egyet az egészségemre!
- Mééég? Egészen idáig a Rendőrség egészségére ittam!
- Na, húzzon innen!

Hétfő hajnali tízkor irány a szervíz, vizsgáztatás! Fél óra, huszonötezer zöldkártyával, tiszta zöld voltam! S mivel ajánlották, hogy nem ártana felrakni a téli gumit, ma odamentem!
Mivel a galéria is a zalaparton van, meg a gumis is, úgy döntöttem, irány a gumis, nehogy fékezéskor autóval bejárjak a galériába, mert az még is egy kicsit cikis!

Nos ezt a képet mutatom először, amikor Liankát felemelik és keréktelenítik!

Tessék! Liána keréktelen! Tesztfotót, ha lehetne, valaki fogja le, mert innét, talán nem kellene lehoznia az autómat!:))) (KLIKK, mert érdekes!)

Tesztfotó, civíl nevén Falcsik Tamás képeit ITT nézhetitek meg! Érdemes!!!



Láthatóan, csak három ember serénykedik a négy kerékhez, de ennek meg van az oka!

Az ok, itt látható, mert Sanyi barátom, már fél órája lesi a buborékot aminek a víz alá nyomott gumiból kellene jönni, mert állítólag ereszt!

-Segíthetek?

- Na mit találtál ki?

- Mióta nem jön a buborék?

- Már fél órája!

- Bökjük ki a gumit!

Az autó tulajdonosa és a Sanyi nem szóltak! Csak símán rámnéztek! Rámnéztek, és nem szóltak! Én meg úgy láttam jónak, hogy sietnem kell!

-Oké! Ha nem, akkor nem!


Számomra, a legfontosabb mozzanat következik, és ilyenkor rögtön ott termek!
- Menj innét!
- Tudom, csak azt szeretném, hogy olyan legyen, mint a...
- Rétesliszt! Dupla nullás! Na húzz innét! Olyan lesz!
- Látjátok! Hallgatnak rám! Nem reklámoznék, de most már késő!


Ezek a valós képek Zalaegerszegen a Karmacsi gumiszervizben(KLIKK!) készültek, Ő a legjobb az országban! Hogyha defektet kaptok, mondjuk Szegeden, akkor ne szarozzatok, telefon, tréler, vagy autómentő és irány Zalaegerszeg, a Karmacsi gumis!



Következett a Zala pArt-i galéria! Megkértem László Edinát a galéria művészeti managerét, hogy engedje meg a fotózást, mert egy grafikus, azt kifogásolta, hogy...
- Grafikus?
- Igen!
- Uram! Annyit fotózik, amennyi jólesik! Én megértem önt! A grafikus, az mind ilyen!


Akkor nézelődjetek, most már belülről!




















Kristina!
Eleget tettem a kívánságodnak! Bevittelek a Galériába, remélem jól érezted magad. Csak szólj! Láthatod, hogy mindent megteszek érted!:))) Főleg!



Most egy kicsit nem leszek, ha keresne Valaki! Az osztálytársam, aki egy hatalmas határmenti vasútállomás főnöke, aki mellesleg Varasdon volt a hű tolmácsom, aki még emlékszik, megkért, hogy valami buli lesz, és menjek el fotózni! Csak azt tudnám, hogy miért az ország egyik legjobb fotósának kell egy vasúti bulin fotózni!?
No mindegy, mivel Varasd a szomszéd város, elmegyek oda is, mert megigértem a varasdi fotósoknak, hogy tartok egy előadást: Hogyan lettem a Főfüge Blog legjobb fotósa, címmel!

2009. december 26., szombat

Képben vagyunk V.


Zsinagóga

Hangverseny- éy Kiállítóterem Zalaegerszegen

"Térden aluli dolgok"

Nem ártana ezt a kategóriát, a fotózásban bevezetni, természetesen jól körülírva úgy, hogy lehetőleg én ne essek bele!:)))
ITT OLVASHATTOK BŐVEBBEN!
Mivel nem olyan egyszerű odajutnotok, ahová én szeretném, elmagyarázom:

Klikk után, balfelső sarok főoldalt lenyitni, majd a VáLINEWS-ra klikk és legörgetni a december 20-i bejegyzéshez.

További jó borozást, fröccsözést!:))) (a megfelelő aláhúzandó!)

2009. december 23., szerda

2009. december 21., hétfő

Papp Elek

Szó szerint Világraszóló sikert aratott Papp Elek(klikk!) nagykőrösi fotóművész.
A remek hírről, ITT OLVASHATTOK BŐVEBBEN!
A képet 2008-ban Kecskeméten készítettem, amikor a Látó-kör tagjai egy hétvégén Király László, KirRoyal(KLIKK!) és családja vendégei voltunk, Laci Papp Eleket is meghívta.


2009. december 17., csütörtök

Vadas Ernő, ma (dec. 17) lenne 110 éves

MA ESTE, (dec. 17) AKI TEHETI, KERESSE FEL VADAS ERNŐ SÍRJÁT ÉS GYÚJTSON EGY SZÁL GYERGYÁT! (KLIKK!)

Megkértem, számomra nagyon értékes embereket, akik sokat segítettek nekem, hogy írjanak egy pár gondolatot Vadas Ernő születésének 110 évfordulójára.
Mindenki e-mailban küldte el gondolatait!
Természetesen ezt bárki megteheti a hozzászólásoknál.

KELETI ÉVA:



Nekem mindig Ernő bácsi marad. Amikor megismertem, fehér hajával, kék szemével és mosolyával , maga volt a jóság. Igy képzeltem el gyerekkoromban a mesefigurákat. Ö mindig, csak jót tett. Belőlem fotóst nevelt. Elindított egy úton....Köszönöm Ernő bácsi (Keleti Éva)

SZARKA KLÁRA:

Manapság nem divat tanulni – még a fotográfiát sem. Ma nem tolakodnak a kezdők, hogy vihessék a mesterek táskáját s közben ellessék a mesterfogásokat. Sokan azt hiszik, a kamera és a számítógép okos szoftverei úgy simítják az eszközt a kezdő kezébe, hogy azért egyébként nem kell semmit tenni. Pedig a jó kép titka nem a technikában és a trükkökben, hanem a gondolatban, a szakmai kultúrában és az alázatban rejlik. Ezeket pedig még ma is csak a legjobb a mesterektől lehet eltanulni. Olyanoktól, amilyen Vadas Ernő is volt. (Szarka Klára)

Szamódy Zsolt:
Elnök, Magyar Fotóművészek Szövetsége


Nagy öröm a számomra, hogy Vadas Ernő - művészfotós – ahogy a szakképzettségét deklarálta, emléke születésének 110. évfordulóján is élő.

Nemcsak a Magyar Fotóművészek Szövetsége első elnökeként tisztelem, hanem természetesen, mint a magyaros stílus egyik legkiemelkedőbb alkotóját is, aki 1956-ban már nagytekintélyű közismert fotográfus volt. Nem ismerhettem személyesen, de maghatározó művei segítettek a pályám során felmerülő kérdések megválaszolásában. Munkássága példaértékű lehet mindannyiunk számára, csak remélni merem, hogy a többek között az általa is megkezdett munkát méltó módon folytatjuk a ma már ötvenhárom éves szervezet keretein belül, akkor is, ha teljesen megváltozott körülmények és lehetőségek között dolgozunk.
Szamódy Zsolt
elnök, Magyar Fotóművészek Szövetsége(KLIKK!)

KINCSES KÁROLY:

Vadas Ernő személye mindig megosztotta a közvéleményt, éltében is, s most 47 évvel halálát követően is. Vannak, akik istenítették, vannak, akik giccsgyárosnak nevezték. Ideológiai harcok kiemelt célpontja volt, sokan ártottak neki, és sokan segítették. Mondjon ki-ki amit akar, egy biztos: Vadas Ernő életműve a magyar fotográfia egyik tartópillére, lehet róla jó, rosszat mondani, de nem ismerni, azt azért már mégse! Mert fontos fotók jelentek meg tőle a Coronet-ben, a Vanity Fair-ben, a London News-ban, a Liliput-ban, a L’Illustration-ban, a National Geographic Magazine-ban –és a legtöbb magyar illusztrált lapban. Volt egy hosszabb időszak a halálát követően, amikor az MTI Fotó egy frekventált helyen lévő budapesti kiállítótermét róla nevezték el. Ma már csak az idősebbek emlékeznek erre. Szerintem, ha nem itt és nem ekkor él, tehetségével, akarásával, a fotó szenvedélyes szeretetével a meglévőnél nagyságrendekkel nagyobb ismertségre tehetett volna szert. Még mindig nincs túl késő. (Kincses Károly)

VÁLI DEZSŐ:

Először egy történet Vadas Ernőről, ahogyan én is hallottam, hátha valaki nem ismeri. Történt, hogy két fotós barátjával faluszéli ösvényen sétált. Egyikük meglátott egy csapat libát, s nosza, adott húsz fillért az állatokat terelő fiúcskának, hajtsa meg a csapatot. Napfény, porfelhőben a nekilódult, riadt állatok, le is fényképezték. Mindhármuknál ugyanaz a felvétel. Kiállításra vele, de melyiküké. S akkor az egyikük fura módon bírósághoz fordult. Valahogy meg is ítélték neki, hogy csak az övé szerepelhet a honi kiállításokon. Aranyérmet is kapott rá. A harmadik barát kilépett a helyzetből, Vadasra a külhon maradt. Ahol is körbe a világon, mindenütt aranyérmeket kapott csapkodó libáira.

Kétszer találkoztam vele, 1959 nyara, Ő halála előtt három évvel, én tizenhat évesen, nyári munkán, az MTI fotóosztályán. Nevét és rangját tudtam, már évek óta jártam fotókiállításokra, s egyébként is, nagymamám Új Idők számaiban sok képe szerepelt.
Valamiért átküldhettek a retusszobából, ahol képek széleit vagdostam, a felvételi műterembe. Nagy üres tér közepén zömök kicsi öregember, állványon lévő masina fölé hajolva. Aztán igazítás az egyik reflektoron, majd a másikon. A gép előtt alacsony asztalkán lombikokból, üvegekcsövekből álló szerkezet. Lassan, hosszan munkálkodott vele.

Pár nappal később csodálatos Linhof-táskáját vihettem utána. Régi kocka-Moszkvics, vállalati sofőr, az öregúr, meg én. Nem mentünk messzire, az Alagút bejárata fölé, képeslaphoz kellett fotót készítenie. Éppen középről a Lánchíd pillérnyílásába fényképezett bele. Közben beszélgettünk a szakmáról, az idő tájt Ljubityelj kétaknás gépem volt. Régen volt. Csupán egyetlen mondatára emlékszem, ma is. Tudod, édes fiam, ha az ember egy évben egy jó felvételt csinál, az már egy jó év. (Váli Dezső) KLIKK IDE FELTÉTLEN!!!


KIRÁLY LÁSZLÓ GYÖRGY:
Fotóművész, a híres Látó-kör(KLIKK) vezetője.

Három ok van, ami miatt egy fotót érdemes elkészíteni. Az egyik: a dokumentálás, egy adott pillanat különösségének megragadása és - szó szerint is értve a kifejezést - megörökítése. A másik: egy esztétikailag értékelhető, szép vagy legalábbis érzelmet kiváltó látvány elkészítése. A harmadik: saját gondolataink, személyiségünk, világnak szóló üzenetünk kifejtése kép(ek) által. Ezek az okok szükségképpen jelen vannak minden fotográfiában, noha nyilván nem egyforma mértékben. A jó fotó kritériuma (többek között), hogy e három tényező harmóniába kerüljön, Vadas Ernő képei e harmónia megtalálásában segíthetnek bennünket, ha figyelmesen szemléljük őket. Nem vágyom rá, hogy olyan képeket készítsek, mint ő, de tisztelem és becsülöm azt a képességet, ahogyan a dokumentáris, az esztétikai és a gondolati elemet összekapcsolja.

KRISTINA FELES:


(Ő tervezte a plakátot, a nagykanizsai kiállításra.)

Vadas Ernő munkájáról, amit láthattam Tőle és csodálhattam, a következöt mondhatom, József Attlia segítségét kérve a feladathoz: "A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, és azért szeretik, mert keresik az emberséget." Azt gondolom ez Vadas Ernő életművére is igaz, mert emberközeli.

KŐFALVI CSILLA:
A Nagykanizsai Plakátház igazgatója.


.........................Ő is fog majd írni, hamarosan, de lehet, hogy még előbb!!!




Dr. Károlyi Attila
Ügyvéd, Önkormányzati képviselő. Ő lobbyzta ki a Vadaskiállításra, a pénzt, paripát, fegyvert!


Ő is fog írni! Lehet, hogy egy könyvet!:)))

2009. december 10., csütörtök

2009. december 9., szerda

Fordulópont

ZA-KO Volt egyszer egy Ruhagyár

Ez az első Digiporámám, ami az én fotóimból készült!
Ez a kis rövid "film" előleg, mert ha már meglesznek a bontási felvételek is, akkor készítem el a teljes változatot, ami kb. 20-25 perces lesz! ...........

Tiszteletem és főhajtás az ott dolgozottak előtt!

2009. december 3., csütörtök

fehervaru rea meneh hodu utu rea

A fenti cím, egy e-mail tárgycíme. Meghívót kaptam, azt mégsem mondhatom, hogy Senkitől, pedig Tőle, mert ez a művészneve. Orosz István küldte(KLIKK!). 1989 óta ismerem nagyon jól, pedig csak nem rég ismerem, ami csak látszólag ellentmondás, mert igaz. Ugye milyen fura mondat? Ő ilyet, le is tud rajzolni!(Lásd a meghívóját!) Ő alkotta, azt a világhíres plakátot, amin az Iván hátulról látszik, és az a felirat rajta, hogy TOVARISI KONYEC.(KLIKK!) Ugye így már mindjárt más, pedig

..................................Klikk a képre!
nem biztos, hogy erről kellene ismernünk. Amikor „rátaláltam” egyszuszra kiolvastam a blogját. Én tudom, hogy miért, Ti pedig ismételjétek meg! Garantálom, hogy nem csalódtok!
Bennem!
Nézzétek azt a cseles létrát a hirdető oszlopnál, a meghívón, az aljánál kezdjétek, majd szép lassan haladjatok felfelé! Nagy találmány! Forgalmas utak mellet is biztonságosan lehet plakátot ragasztani róla, nem kell a létrának az úttestre kilógni. Autópálya mellett ez már nem működik, mert ez egy kidönthetetlen oszlop, és ha jön egy megállíthatatlan autó és neki megy… hát, azt már Senki se tudná lerajzolni!:))) Már régóta szeretnék egy ilyen létrát, hogy újra elegánsan tudjak felülni egy lóra.
Ezt írta Orosz István a saját meghívójához a blogjában:”… December 9-én, szerdán délután ötkor Orosz István tárlatvezetést és előadást is tart (ha bejut).”

Már látom is a csütörtöki újságokat! Orosz István tegnap, hatalmas sikerű előadást és tárlatvezetést tartott. Akkora volt az érdeklődés, hogy Ő maga se jutott be!

Szeretettel ajánlom Orosz István kiállítását, és tárlatvezetését. Időben legyetek ott, mert ki tudja!:)))

Nemrég, ajándékoztam valakinek egy tovarisos Ivános plakátot. Mivel a plakátok általában a falra vannak felragasztva, a másik felét, csak kevesen láthatják. Volt is akkoriban kíváncsiság, hogy kit ábrázolt a művész hátulról. Én most kihasználva az alkalmat, megnéztem! Hosszasan néztem Ivánt a plakáton, majd szép lassan megfordítottam. Nem fogjátok elhinni! Joe nézett velem szembe!:)))

Egy kis csemege!(KLIKK!)

Ez pedig egy nagyon érdekes rajzflmje

2009. december 2., szerda

Fények, formák, illatok / Világ. Nézet.

A fenti címmel nyílik december 4-én, bátran megelőlegezhetem, nagysikerű kiállítása, Dobák Zitának(KLIKK), Király László Györgynek(KLIKK!), és Öveges Lászlónak(KLIKK!)
Akik a Látó-kör kiválóságai(KLIKK!)
Zita linkjénél, majd a kép címére klikkeljetek, s akkor láthatóak a képek! (nem egy nagy újítás!:)))

Nézzétek meg előlegként, a remek kis digiporámát, s ha 15-ször megnézitek egymás után, akkor bátran állíthatom, egész estét betöltő élményben lesz részetek!:)))

................................Tiszavasvári

2009. november 29., vasárnap

Vadas Ernő, már használta a Photoshopot, csak nem tudott róla! Vadas, csak annyi utómunkát használt, amennyit mi, s ami teljesen természetes!

Kedves Rajli!

Új műfajt találtam fel Laci!
Válaszolok arra a problémádra, amit a két fotómnál nem is írtál le, csak szóban mondtad!
Meg ürügynek se rossz Vadas kapcsán! Mert elmaradt a beszámoló a kiállításról! Nem véletlen, de ez nem ide tartozik! Vagyis dehogy nem, de nem beszélek róla!
Tehát közben megnyitó képek!

Kőfalvi Csilla és Király László György(KLIKK!)


Xénia II. fotójáról!
Ez, nem műanyag arc! Természetesen van rajta utómunka, ami természetes, de érdekes, hogy még nem olvastam, hogy rajli tüntetett a városában a kozmetika előtt, pedig az ott végzett munkák nyolcvan százaléka borzadály! Arról nem is beszélve, hogy mennyi káros szarságot kennek az emberekre! Nem is hiszem, hogy még létezik a klasszikus nászéjszaka, amikor egymásnak esnek, a fiatalok, hogy na végre megint…, mert mire lenyalják az ifjú aráról a sok misungot, addig az ifjú férj, már régen, kétoldali alapozó, és ránctalanító mérgezésben, görcsösen szorongatja a póthajakat, és végrendelkezik agonizálás közben!
Pontosan tudom, hogy mit csináltam, és abban is biztos vagyok, ha Xénia becsöngetne hozzád, akkor azonnal megismernéd! Most attól szerényen eltekintek, hogy Ildikó, mit művelne, ebben az esetben a finom arcocskáddal! Azt gondolom, futhatnál a magazinokhoz, bár az se jó, mert utána valami járókelő leadna valamelyik iskolába, mint elkóborolt kisdobost!

Megérkezett Keleti Éva, és egy pici Ozsonna következett!

Szerencsém volt kétszer is Ningbo és Filep kiállítására elmenni, és másodszorra majdnem az összes modell ott volt! Csinos, értelmes, egyszerű emberek, de 10 millió forintért se tudtam volna Őket a fotóik elé állítani, sőt az egyiküket a TV a képe előtt interjúvolta, de még így sem hittem el. Már régóta döglődnek a fotós oldalak, mert mindenki megtanult szabvány képeket készíteni. Aki ettől eltér, az már nem is ember! Ha valaki lefotózza a csodás pesti panorámát, az tucatfotó, pedig nem fogom felrobbantani a Lánc-hidat, csak azért, hogy az enyém egyedi legyen. Mi az, hogy egy nőn nem lehet nyaklánc? Mi az, hogy így, vagy úgy legyen?
Már nekem is a "nem tökéletes fotók" tetszenek, mert már hányingerem van, hogy minden hajnal, minden rét aranyszínű, ami egy csodás napfelkelténél, nem is nagy eretnekség, de amikor már minden aranyabb az aranynál, akkor nem túlzás, tényleg enyhe hányingerem van.


Ha Keleti Éva nem telefonál, állandóan, akkor az két dolog miatt lehet! Vagy azon a héten nem jelenik meg három könyve, vagy Magyarországon megszünt a mobilszolgáltatás!:)))




Természetfotók! Akinek nincsen négy méteres teléje, az már nem is ember! Akinek meg van, nem is akar szóba állni veled. Ha szép természetfotókat szeretnék nézegetni, akkor elmegyek Kozma Erzsébet oldalára(KLIKK!), és ott gyönyörködök benne, mert emberközeli! Nem laposak a madárkái, a kályhacsövektől, nem cövekel napokig sátorba, csak egyet csinál! Köztük él, egyfajta csodás szimbiózisba. Ő eteti őket, ők, pedig énekelnek neki, és pluszként, még hagyják magukat fotózkodni, mert a madárkák hidd el, valahol tudják! A virágfotóknál is már csak az tetszik, ami a Sesinek, mert Sesi c. képemen látsz. Ma olvastam, hogy kérdezték, a gomba, gombácska mögött, mi az a pózna? Szegény alkotó, hiába védekezett, hogy az egy erdei gomba, és az ott egy fa, nem helyes! A Szántód c. fotómnál, az az oszlop kettévágja a horizontot, mondád! Nem vettem észre, nem is tudom, hogy hol van leírva, amikor amúgy is vihar közeledik, akkor nekem be kellett volna ugranom a hajóról a Balatonba és kivágni a viharjelző oszlopot! A Kapitány:
- Hé jóember! Mitten csinálsz te itt?
- Nem látod wazze? Kivágom az oszlopot!
- Oszt mé?
- Mer kettévágja a horizontot! Jó az nektek, hogy két horizont van?
- Nekünk mindegy pajtás, mi már nem használjuk! Régóta műhorizontunk van!
Arról nem is beszélve, hogy menyit kellene ülnöm, ha egy hevimetál bennmaradna a Balatonba, mert nincs horizontot kettévágó viharjelző, és arra hivatkozna, hogy amikor a Józsi nyújtotta neki a Cakkos, csak neked, csak te érted külön válogatott és érlelt gyümölcsmutánst, akkor én higgyék el kedves TV nézők, nyúltam a jól megszokott oszlophoz, hogy bele ne szédüljünk a vízbe, de ez az őrült kivágta. Mert Az Ő barátja nem szereti a két fél, vagy kétféle horizontot! Pedig már öt éve ebbe kapaszkodunk, mert mindig itt árt meg a Cakkos!

A Királynő és a Király!(KLIKK!)


Érdekes! Itt is!

FONTOS ÁLLOMÁS! MOST AKKOR UTÓMUNKÁZZUNK, VAGY NE?

Naná! A régi fotósok, még előmunkáztak is! (fiatal koromban, még én is!:)))) Olyan filmet raktak a gépbe, ami a témához leginkább megfelelt és előre eldöntötték, azt is hogy alul, vagy túl exponálják! Majd jött a negatív retus, minden elképzelhető trükkökkel! Mi nem ezt csináljuk?
Gondolja valaki, hogy egyszer egy ember megvilágosodott, mint Szidhárta, és készített egy Photo Shopot? Nem, nem! Egy fotós ment el a szoftvereshez, és megkérdezte, hogy nem lehetne ezt a sok pancsolásos, vakargatásos negativ és pozitív retust valahogy gépiesíteni? Digitalizálni? Nem lehetne e a parallaxis hibát drágaságos harmonikás toldalékos akármit, ami kiváltja, valamivel helyettesíteni?
Deeeeeeeeeeeeeeee! Mindent lehet! És kell is, mert a régieknek is kellett! Mert egyedi látásmódjukkal közölni akartak! Mert művészek voltak! S, mint ilyeneknek, az a dolguk! S a produktum amúgy is a lényeg. A nézőt miért érdekelné, hogy egy alkotást hogyan csináltak. Nagyítani, kicsinyíteni, ráirányítani, a dolgokra, a figyelmet, hogy mi nézők értsük a közlendőt! Mi, pedig hálás vevők vagyunk, figyelünk és hiszünk! Senki nem reklamált még a moziba, az első sorba, hogy na nemá! Tíz méteres emberek nem léteznek! Senki nem reklamált a moziba, hogy a Háború és Béke által felölelt téma az nem lehet, hogy négy órába belefér! Pedig belefért! Ezért csalunk, mi fotósok! Ki milyen szinten! Én még csak egy pirinyó csaló vagyok, de jó fotósok vesznek körül, és még minden megtörténhet!
Vadas Ernőt 1930-ban húsvétkor, még amatőrnek titulálták, alig kellett egy év, s még előlegbe se mondom el, hogy milyen jelzőkkel illették! Pár év múlva fotózásba, maga alá gyűrte a világot!

Keleti Éva itt!


Keleti Éva ott!


Keleti Éva mindenhol!


De, mégis, csak a MESTERREL!

VADAS ERNŐ használt photoshopot!!! VADAS ERNŐ MEGRENDEZTE A KÉPEIT!!!
Természetesen nem azt állítom, hogy otthon kitalálta! Nem! Meglátta! Nagyon is meglátta, mert remek szeme volt! Semmit nem talált ki! Mindent észrevett, és amikor tudta, akkor „megcsinálta”!
Amikor, már készültünk a kiállítás gyakorlati megvalósítására, én már kicsit felkészültem Vadas Ernőből!


Keleti Éva Kőfalvi Csillával


Itt is!

A LIBÁS KÉPÉBE VOLTAM BELESZERELMETESEDVE, DE NAGYON!
Több képét ismertem már akkor, és nem hittem el, hogy ami a neten van Libás változat, az jó!
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit feltúrbózom! Láthatjátok a blogomba!
Féltem! Elsősorban magamtól. Van e hozzá jogom? Persze nem jogi értelembe, mert… nem tudom!
Vadas Ernőtől féltem a legjobban! Így akarta?
Így akarta! Mint, azt is, hogy legyen ez a kiállítás! Ő akarta, rám bízta, rengetegen segítettek, iszonyatos jó emberek!
Rövid egy hetes kutakodás után a Nemzeti Filmarhívumból, rendelkezésemre bocsátották, az 1960/9 híradórészletet, ami Vadas Ernő kiállításáról szól, és 12-14 másodpercig látható a MESTER. Amikor hazahoztam a Postáról a DVD-t, akkor egy órán keresztül nem mertem megnézni! Igazából nem is tudom, hogy miért. Majd elindítottam a Híradót, már a jólismert Vakpali, Vakpali, mindent lát…-on is elérzékenyültem, s akik jól ismernek, azok tudják, hogy a világ legjobb filmjét se néztem meg, ha nem engedtek be a Híradóra, mert ha nem volt ismerős, a jegyszedő, akkor nem! Híradó nélkül ugye, pedig nincsen mozi! Film alatt, érdekes, lehetett, jönni-menni, de, ha ment a szignál, akkor, csak fejtekerés volt és sajnálom, de…!
A Híradó felvételein,Vadas, csak fotózott, fotózott, de amire én se számítottam, mutatták a Libás képét közelről!
Rengetegszer megnéztem! Mindig is jó minőségűek voltak a Híradók, tehát akárki meglássa, a Libákat nagyon jól turbóztam fel! Persze, ez nem miattam volt ám! Vadas Képei ezt diktálták!


Keleti Éva nyitotta meg a kiállítást, Kőfalvi Csilla bevezetője után, és felkérésére, középen Marton István Nagykanizsa Polgármestere!

Az utolsó nap, amikor még nyitva volt a kiállítás, akkor elmentem és megnéztem a kiállítást!
Addig is láttam többször, de kiterveltem, hogy egyszer, csak mi legyünk ketten! Ernő és én!
Leltárral kezdődött! Megszámoltuk a képeket, a feleségem is és én is, hogy megvan e a 110 kép. Tudtam, hogy megvan, mert Kőfalvi Csilla és Kiss Ildikó, (Plakát Múzeum, Nagykanizsa)bár nem mondták, de min. ezerszer megszámolták!!!
- Marika? Mennyi?
- 110!
- Oké, nálam is! Mégegyszer!
- Annyi volt!
A sok bonyodalom mellett, volt egy heppem, ami rettentően veszélyeztette a kiállítás megtartását. Nézzétek meg a blogomban, hogy mikor voltam hajlandó leírni, hogy 100%, a kiállítás. Akkor, amikor 110 eredeti kép volt a birtokunkban! Természetesen keretezve, és természetesen szuper titkosan, mert Csilla találta ki, hogy még pénz nem volt, de Ő úgy csinált, mintha lenne és szervezte a kiállítást, s amikor lett, akkor, hipp-hopp, a csoda csapatával Európai színvonalúvá tette!
Először, jött a nem! Aztán, a nehogymá! Később, az azért se!
Vagy 110 eredeti kép, vagy én nem adom a nevem hozzá! Persze az is igazság, hogy akkor már megvolt az általam kitalált szlogenos kiállítás cím: 110 év 110 kép! Az már csak természetes, hogy eredeti 110 kép kell! Nem sorolom fel, hogy kik álltak csatasorba! Nem sorolom fel, hogy kik próbáltak hatni rám, hogy úgy sem látni, hogy nem eredeti, ami rendjén is van, mert látni nem, de érezni lehet! Mikor már minden veszni látszott, akkor
Kb. 4-5 percig beszéltem az illetékessel, nem többet, elmondtam az érveimet és a kétfajta variációt! Erre közölte, hogy holnap lehet jönni a képekért!
Az első, és egyetlen, aki önként és szabad akaratából elismerte, hogy Ő se hitt, az eredeti képek varázsába, de amikor kezébe vehette kesztyűbe a Vadas Fotókat, akkor érezte azt, amit én próbáltam érzékeltetni! Kőfalvi Csillának hívják, a Plakátmúzeum igazgatóját. Szépen mondta, hogy mit érzett, Őt kérdezzétek!

Ezt a fotót, nem igazán akartam, de Rajli(KLIKK!) (tudjátok, a MAKRÓS!)egy picit a Kristinával akart mutatkozni! Gondoltam, miért ne! Jobbak lesznek a képei? A fenét! Akkor miért ne? Na ugye!
Hát ezért! Elnézést kérek mindenkitől a látványért!:)))


Vadas, mindenkit „lehengerelt”! Feles Kristina(KLIKK!) írta, aki grafikus, szén- és krétakoptató, és itt él valahol a földön, hogy sajnálja, hogy nem tud a kiállítás szervezésében segíteni, csak a partvonalról tud drukkolni! Írtam Neki, hogy ki mondta? Készítsd el a plakát tervét! Készíts minél több változatot, én nem szólok bele, nem instruállak, ami tetszik, annál felordítok! Másnap, jött is az első változat! Nekem tetszett, jó kép, de… Kristina! Csinálj még!
Másnap jött, a PLAKÁT! A második! EZ AZZZZZZZZ!
Természetesen elsőnek kikértem Keleti Éva véleményét levélbe, oké! Még sok emberét, s így lett a plakát, a plakát! Egy ilyen többmilliós alkotás hazaszállítása, ne hogy azt gondoljátok, hogy egyszerű!!! Le nem írom, mert bonyolult, meg hullámos, meg összefüggéses a billegéses krumplipucolással, de hazaért! Főleg!
Ami a lényeg! Kristina semmit sem tudott Vadas Ernőről! Elküldtem, az összes képét, ami fellelhető a neten, és Ő ebből, ezt gondolta. Természetesen ez az egyik képe, amit Ő nélküle is, és a bonyolult szimbólumrendszere titkának tudása nélkül is értek és sokat tudnék róla beszélni!
Őrá, ki hatott? Természetesen Vadas Ernő! Hogyan? Ez az!



Most bemutatom Nektek, a pofátlanság Csimborasszóját. Négyen, Király László, Károlyi Attila, Malcsik László, és szerény fotósunk, "meglógva" a Vadas kiállításról, elmentünk, Papp Elek(KLIKK!) fotókiállítására. Mikó, ha nem most? Azt tudnotok kell, hogy Nagykanizsán állandóan 4-5 kiállítás van egyszerre, láthatjátok: Vadas kiállítás, Papp Elek kiállítás és most, KirRoyal, és rajli, is ki van állítva! Néznek, és elemzik az utómunkálatokat! Király, a körmével vakarta a rétegeket, mert szerinte négy van, rajli szerint, meg csak három!
Én meg hagytam, had vitatkozzanak! Felhívtam Eleket, hogy négy, vagy három? Azt mondta, hagyd Őket, majd mi profik megbeszéljük!:)))



Nos kedves rajli!

Megnéztem a kiállítást, egyszer, úgy igazából! Te is láttad közelről, emlékezz, amikor Király megkérdezte: gyerekek! Ez nem olyan, mint a HDR? DE!


Senkit nem akarok rábeszélni, de nemsokára elárulom, hogy hol láthatjátok megint a kiállítást, mindezt, csak azért, mert Kerekes Zsuzsika nem tudott eljönni! Most majd elvisszük Neki! Vagyis, a kanizsai Plakát Múzeum!

Összefoglalva: A digitális technika, nem teszi tönkre a fotóművészetet! Segíti! A régiek is használták, az elő- és utómunkát! A látszólagos, mert ingyen van, című kattogtatás, drágább, mint a filmes, ha mindent beleszámoltok! Viszont nagyon kényelmes!
Egy-két divathóbortot leszámítva, Senki nem váltotta meg a világot fotózásban! Vadas Ernő olyan egyszerűen alkotott, hogy az már fájó egyszerűség!
Valakinek megemlítettem, hogy örül a lelkem, mert a fiatalok ugyanúgy fotóznak, mint Vadas régen, pedig nem is ismerték! Fény-Árnyék! Ő tiltakozott, én pedig azt mondtam, hogy aki nem jár a Neten, az ezt nem értheti!
MERT rajliul: A SZERÉNY VÉLEMÉNYEM SZERINT, A MAI NAGY FOTÓSOK A NETEN TALÁLHATÓK!!!

Vadas Ernő, nagy fotós volt, nagy művésze az utómunkálatok minden, akkor fellelhető válfajának, ma se sokkal többet használunk, de nála az öncélú használata kizárt! S, Aki nem hiszi, járjon utána, vagy kérdezzen…



Hosszas unszolásra, agyon idegesítve engem, meg kellett mutatnom a Laciknak, hogy hová jártam Óvodába, majd ezzel nem megelégedvén, meg kellett mutatnom, a Gimnáziumomat is, ahol mind a két helyen kiszálltak az autóból (enyhe segítséggel!), egymás mellé álltak, s mint koszorúzáskor a Hősök Terén, egyszerre, finom, elegáns, diszkrét főhajtással, tisztelegtek, a mai napig se tudom, hogy miért!
Persze, akkor már köztudott volt, hogy Vadas Ernő abban a házban született, ahol én is felnőttem, az nap derült ki, és pont az a jelenet látszik a képen, ahol Király mutatja, hogy ide gondolá az emléktáblát, amire nemes egyszerűséggel a következő szöveget javasolta: itt élt és tevékenykedett hazánk kiemelkedő fotósa, Pálfalvi János, majd egy kis szünet, tette hozzá Király Laci ... és Vadas Ernő!




Még a megnyitó alatt odaosontam Csillához, hogy szeretnék szólni! Láthatóan, ettől Ő se tudott szólni!
A következőket mondtam a Polgármester Úrnak:
Kihasználva, de nem visszaélve a helyzettel, hogy itt a Polgármester Úr is, szeretném elmondani, hogy bár Vadas Ernő soha meg nem fogalmazta az igényét, de mindíg fájlalta, hogy még nem volt saját fotóalbuma egész életében! Én ezt Vadas Ernő végakarátának tekintem, és kérem a Polgármester urat, hogy segítsen a Város, hogy legyen végre Vadas Ernőnek egy fotóalbuma!
Nem ám a "természetesen", jött protokollárisan, hanem a higgadt (amitől én ideges lettem!:)))
Nem én döntök, hanem a Közgyűlés, de én támogatom az előterjesztést!
Hallottátok! Megigérte! Erre figyelmeztettem az esti eszem-iszomon is!

Íme a válasz: