MA ESTE, (dec. 17) AKI TEHETI, KERESSE FEL VADAS ERNŐ SÍRJÁT ÉS GYÚJTSON EGY SZÁL GYERGYÁT! (KLIKK!)Megkértem, számomra nagyon értékes embereket, akik sokat segítettek nekem, hogy írjanak egy pár gondolatot Vadas Ernő születésének 110 évfordulójára.
Mindenki e-mailban küldte el gondolatait!
Természetesen ezt bárki megteheti a hozzászólásoknál.
KELETI ÉVA:
Nekem mindig Ernő bácsi marad. Amikor megismertem, fehér hajával, kék szemével és mosolyával , maga volt a jóság. Igy képzeltem el gyerekkoromban a mesefigurákat. Ö mindig, csak jót tett. Belőlem fotóst nevelt. Elindított egy úton....Köszönöm Ernő bácsi (Keleti Éva)
SZARKA KLÁRA:
Manapság nem divat tanulni – még a fotográfiát sem. Ma nem tolakodnak a kezdők, hogy vihessék a mesterek táskáját s közben ellessék a mesterfogásokat. Sokan azt hiszik, a kamera és a számítógép okos szoftverei úgy simítják az eszközt a kezdő kezébe, hogy azért egyébként nem kell semmit tenni. Pedig a jó kép titka nem a technikában és a trükkökben, hanem a gondolatban, a szakmai kultúrában és az alázatban rejlik. Ezeket pedig még ma is csak a legjobb a mesterektől lehet eltanulni. Olyanoktól, amilyen Vadas Ernő is volt. (Szarka Klára)
Szamódy Zsolt:
Elnök, Magyar Fotóművészek Szövetsége
Nagy öröm a számomra, hogy Vadas Ernő - művészfotós – ahogy a szakképzettségét deklarálta, emléke születésének 110. évfordulóján is élő.
Nemcsak a Magyar Fotóművészek Szövetsége első elnökeként tisztelem, hanem természetesen, mint a magyaros stílus egyik legkiemelkedőbb alkotóját is, aki 1956-ban már nagytekintélyű közismert fotográfus volt. Nem ismerhettem személyesen, de maghatározó művei segítettek a pályám során felmerülő kérdések megválaszolásában. Munkássága példaértékű lehet mindannyiunk számára, csak remélni merem, hogy a többek között az általa is megkezdett munkát méltó módon folytatjuk a ma már ötvenhárom éves szervezet keretein belül, akkor is, ha teljesen megváltozott körülmények és lehetőségek között dolgozunk.
Szamódy Zsolt
elnök, Magyar Fotóművészek Szövetsége(KLIKK!)
KINCSES KÁROLY:
Vadas Ernő személye mindig megosztotta a közvéleményt, éltében is, s most 47 évvel halálát követően is. Vannak, akik istenítették, vannak, akik giccsgyárosnak nevezték. Ideológiai harcok kiemelt célpontja volt, sokan ártottak neki, és sokan segítették. Mondjon ki-ki amit akar, egy biztos: Vadas Ernő életműve a magyar fotográfia egyik tartópillére, lehet róla jó, rosszat mondani, de nem ismerni, azt azért már mégse! Mert fontos fotók jelentek meg tőle a Coronet-ben, a Vanity Fair-ben, a London News-ban, a Liliput-ban, a L’Illustration-ban, a National Geographic Magazine-ban –és a legtöbb magyar illusztrált lapban. Volt egy hosszabb időszak a halálát követően, amikor az MTI Fotó egy frekventált helyen lévő budapesti kiállítótermét róla nevezték el. Ma már csak az idősebbek emlékeznek erre. Szerintem, ha nem itt és nem ekkor él, tehetségével, akarásával, a fotó szenvedélyes szeretetével a meglévőnél nagyságrendekkel nagyobb ismertségre tehetett volna szert. Még mindig nincs túl késő. (Kincses Károly)
VÁLI DEZSŐ:
Először egy történet Vadas Ernőről, ahogyan én is hallottam, hátha valaki nem ismeri. Történt, hogy két fotós barátjával faluszéli ösvényen sétált. Egyikük meglátott egy csapat libát, s nosza, adott húsz fillért az állatokat terelő fiúcskának, hajtsa meg a csapatot. Napfény, porfelhőben a nekilódult, riadt állatok, le is fényképezték. Mindhármuknál ugyanaz a felvétel. Kiállításra vele, de melyiküké. S akkor az egyikük fura módon bírósághoz fordult. Valahogy meg is ítélték neki, hogy csak az övé szerepelhet a honi kiállításokon. Aranyérmet is kapott rá. A harmadik barát kilépett a helyzetből, Vadasra a külhon maradt. Ahol is körbe a világon, mindenütt aranyérmeket kapott csapkodó libáira.
Kétszer találkoztam vele, 1959 nyara, Ő halála előtt három évvel, én tizenhat évesen, nyári munkán, az MTI fotóosztályán. Nevét és rangját tudtam, már évek óta jártam fotókiállításokra, s egyébként is, nagymamám Új Idők számaiban sok képe szerepelt.
Valamiért átküldhettek a retusszobából, ahol képek széleit vagdostam, a felvételi műterembe. Nagy üres tér közepén zömök kicsi öregember, állványon lévő masina fölé hajolva. Aztán igazítás az egyik reflektoron, majd a másikon. A gép előtt alacsony asztalkán lombikokból, üvegekcsövekből álló szerkezet. Lassan, hosszan munkálkodott vele.
Pár nappal később csodálatos Linhof-táskáját vihettem utána. Régi kocka-Moszkvics, vállalati sofőr, az öregúr, meg én. Nem mentünk messzire, az Alagút bejárata fölé, képeslaphoz kellett fotót készítenie. Éppen középről a Lánchíd pillérnyílásába fényképezett bele. Közben beszélgettünk a szakmáról, az idő tájt Ljubityelj kétaknás gépem volt. Régen volt. Csupán egyetlen mondatára emlékszem, ma is. Tudod, édes fiam, ha az ember egy évben egy jó felvételt csinál, az már egy jó év. (Váli Dezső) KLIKK IDE FELTÉTLEN!!!
KIRÁLY LÁSZLÓ GYÖRGY:
Fotóművész, a híres Látó-kör(KLIKK) vezetője.
Három ok van, ami miatt egy fotót érdemes elkészíteni. Az egyik: a dokumentálás, egy adott pillanat különösségének megragadása és - szó szerint is értve a kifejezést - megörökítése. A másik: egy esztétikailag értékelhető, szép vagy legalábbis érzelmet kiváltó látvány elkészítése. A harmadik: saját gondolataink, személyiségünk, világnak szóló üzenetünk kifejtése kép(ek) által. Ezek az okok szükségképpen jelen vannak minden fotográfiában, noha nyilván nem egyforma mértékben. A jó fotó kritériuma (többek között), hogy e három tényező harmóniába kerüljön, Vadas Ernő képei e harmónia megtalálásában segíthetnek bennünket, ha figyelmesen szemléljük őket. Nem vágyom rá, hogy olyan képeket készítsek, mint ő, de tisztelem és becsülöm azt a képességet, ahogyan a dokumentáris, az esztétikai és a gondolati elemet összekapcsolja.
KRISTINA FELES:
(Ő tervezte a plakátot, a nagykanizsai kiállításra.)
Vadas Ernő munkájáról, amit láthattam Tőle és csodálhattam, a következöt mondhatom, József Attlia segítségét kérve a feladathoz: "A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, és azért szeretik, mert keresik az emberséget." Azt gondolom ez Vadas Ernő életművére is igaz, mert emberközeli.
KŐFALVI CSILLA:
A Nagykanizsai Plakátház igazgatója.
.........................Ő is fog majd írni, hamarosan, de lehet, hogy még előbb!!!
Dr. Károlyi Attila
Ügyvéd, Önkormányzati képviselő. Ő lobbyzta ki a Vadaskiállításra, a pénzt, paripát, fegyvert!
Ő is fog írni! Lehet, hogy egy könyvet!:)))
