Megszerveztem a sorsolást egyedül, illetve Sörike segített. Sörikéről annyit kell tudnotok, hogy már ez a második fellépése. Az elsőt ITT láthatjátok! Mondtam Neki, hogy gyere b...meg munka van!
- Ugye ilyenkor jóvagyok, máskor meg, csak a piszkosmunka!
Sörike ugyanis képernyőtörlő. No nem ám ilyen, meg olyan! Szarvasbörből van a
lelkem! Ott űl a monitor tetején, keményen figyel, forognak a szemei, s amikor már
harmadszor se tudok a fotónál egy foltot kiklónozni, akkor már üvölti:
- Neeeeeeeeeeeeeee!
- Késő b...meg, s már le is köptem a képernyőt! S már dörgölön is Sörikét, először a
durvább felével, majd a finomabbal! Közbe Ő mondja ám rendesen, amit most ide le
nem írnék, mert én egy Úr vagyok, amit abból is láthattok, hogy a bazdmeg szót
egyszer se írtam ki teljesen. Sörike, nagy fotós szakember ám! Most is amikor látta
hogy felpattintoma vakut, s feléje fordítottam a gépet, már mondta is:
- Pirosszem effektusra figyelj ám b...meg!
Leírom, hogy gondoltam a sorsolást. Megcsináltam a cédulákat, összehajtogattuk,
majd Sörike belerakta a kalapba (valódi marha! Én hordom!) Fogattam, kevertem,
ráztam, majd megint egy fröccs, újabb keverés, majd behunyt szemmel egyenként
kivettem öt cédulát, amit leraktam Sörike elé. Majd a többit félretettem, s az
ötöt beleraktam a kalapba. Majd Sörike keverte, kavarta, rázta, majd megint ittam
egy fröcst, most se írom le, hogy mit mondott Sörike, majd betekertem a kezét
ragasztó celofánnal, a kalapot rángattam, és közbe putty! Egy pillanatra
"belemártottam" Sörikét. Örültem, hogy elsőre sikerült egyet megragadni. És megvan!
Ezért szarakodtam, már vagy egy hete! Laza izzadás, pulzus kitapintható 140 tehát
hatásos, alkohol szint, majdnem nullára, azonnali intézkedés, szintek rendben,
bontás, idegbaj, pulzus 120-nál stabil, alkoholszintet újra emelni kell, hogy ez
miért nem marad egy helyben, és, és, és BONTÁS! GardoZs!
Prapapapám! Prapapapám! Zsuzsika! Kócoska! Ezt úgy se mossák le rólunk!
Pedig ne lássam a jegestengert, ha nem voltam becsületes! Mivel 17-en voltatok,
ahogy raktam ki a cédulákat, a neveket nem néztem, kijött a 4x4, azon gondolkodtam,
hová rakjam azt az egyet. Hová raktam én barom, hát az élre! Bízzatok bennem!!!
Jött a gyermekkategória! A picifiú nyert egy züm-züm vonatot, a picilánynak, meg
be kell érnie 10 puszival, de reggel megyek és Őnéki is választok valamit!
Türelem kis hölgy!
Van egy külön díj i.Jucii...... válszthat s! egyet a képeim közül, amit A4-es méretben,
bekeretezve elküldök!
Hoppá! Ki az a négy, aki a kalapba maradt? Először húztam egyet én. Kerekes Zsuzsi!
Jót vigyorogtam, de, hogy miért, azt majd elmondja Nektek Viki(Toritextil)A többit
símán felbontottam! Larion, Kozma Erzsébet, és Kinga!
Köszönöm, hogy veletek lehettem pár napig, és ígérem, hogy legközelebb se, meg
egyáltalán: SOHA TÖBBET! Na Jó! A Vikiét, még levezénylem!:)))
Aranyosak voltatok, köszönöm és sok puszi mindenkinek!
Egészségtekre!
Itt láthatók a cédulák hiánytalanul!
Sörike, a segédem is bemutatja Nektek!
Itt látható, hogy láthatóan összehajtogattuk!
Sörike belerakja mind a 17-et a kalapba.
Kíhúztam saját magam a fent leírtak szerint 5 darabot.
Amit bele is raktunk a kalapba! 
Majd Sörike ragasztós kézzel szugerál én rángatom a kalapot, Ő káromkodik, mert egy paraszt!
És itt a nagy PUTTY!
Megtapadt, mint a zigóta!
Bontás után.
-Erre innunk kell Sörike! Te Tőccs, én hozom a poharakat!
-Micsinátá b...meg?
-Tőtöttem b...meg!
A picilányé majd holnap! Bocsi! 
Itt pedig, a huncut, szeretnivaló, de mindíg eleven Janka (Jandó kislánya KLIKK) ajándéka látható, a piros mikulásos piciny szatyor, és a szeretetreméltó kiskutya, aki most rettentően szomorú, mert nem idulhat jankához, mert nincs cím. Addig Sörike vigasztalgatja rendületlenül, egész nap.
A kiskutya neve: KIFLI
