2009. november 29., vasárnap

Vadas Ernő, már használta a Photoshopot, csak nem tudott róla! Vadas, csak annyi utómunkát használt, amennyit mi, s ami teljesen természetes!

Kedves Rajli!

Új műfajt találtam fel Laci!
Válaszolok arra a problémádra, amit a két fotómnál nem is írtál le, csak szóban mondtad!
Meg ürügynek se rossz Vadas kapcsán! Mert elmaradt a beszámoló a kiállításról! Nem véletlen, de ez nem ide tartozik! Vagyis dehogy nem, de nem beszélek róla!
Tehát közben megnyitó képek!

Kőfalvi Csilla és Király László György(KLIKK!)


Xénia II. fotójáról!
Ez, nem műanyag arc! Természetesen van rajta utómunka, ami természetes, de érdekes, hogy még nem olvastam, hogy rajli tüntetett a városában a kozmetika előtt, pedig az ott végzett munkák nyolcvan százaléka borzadály! Arról nem is beszélve, hogy mennyi káros szarságot kennek az emberekre! Nem is hiszem, hogy még létezik a klasszikus nászéjszaka, amikor egymásnak esnek, a fiatalok, hogy na végre megint…, mert mire lenyalják az ifjú aráról a sok misungot, addig az ifjú férj, már régen, kétoldali alapozó, és ránctalanító mérgezésben, görcsösen szorongatja a póthajakat, és végrendelkezik agonizálás közben!
Pontosan tudom, hogy mit csináltam, és abban is biztos vagyok, ha Xénia becsöngetne hozzád, akkor azonnal megismernéd! Most attól szerényen eltekintek, hogy Ildikó, mit művelne, ebben az esetben a finom arcocskáddal! Azt gondolom, futhatnál a magazinokhoz, bár az se jó, mert utána valami járókelő leadna valamelyik iskolába, mint elkóborolt kisdobost!

Megérkezett Keleti Éva, és egy pici Ozsonna következett!

Szerencsém volt kétszer is Ningbo és Filep kiállítására elmenni, és másodszorra majdnem az összes modell ott volt! Csinos, értelmes, egyszerű emberek, de 10 millió forintért se tudtam volna Őket a fotóik elé állítani, sőt az egyiküket a TV a képe előtt interjúvolta, de még így sem hittem el. Már régóta döglődnek a fotós oldalak, mert mindenki megtanult szabvány képeket készíteni. Aki ettől eltér, az már nem is ember! Ha valaki lefotózza a csodás pesti panorámát, az tucatfotó, pedig nem fogom felrobbantani a Lánc-hidat, csak azért, hogy az enyém egyedi legyen. Mi az, hogy egy nőn nem lehet nyaklánc? Mi az, hogy így, vagy úgy legyen?
Már nekem is a "nem tökéletes fotók" tetszenek, mert már hányingerem van, hogy minden hajnal, minden rét aranyszínű, ami egy csodás napfelkelténél, nem is nagy eretnekség, de amikor már minden aranyabb az aranynál, akkor nem túlzás, tényleg enyhe hányingerem van.


Ha Keleti Éva nem telefonál, állandóan, akkor az két dolog miatt lehet! Vagy azon a héten nem jelenik meg három könyve, vagy Magyarországon megszünt a mobilszolgáltatás!:)))




Természetfotók! Akinek nincsen négy méteres teléje, az már nem is ember! Akinek meg van, nem is akar szóba állni veled. Ha szép természetfotókat szeretnék nézegetni, akkor elmegyek Kozma Erzsébet oldalára(KLIKK!), és ott gyönyörködök benne, mert emberközeli! Nem laposak a madárkái, a kályhacsövektől, nem cövekel napokig sátorba, csak egyet csinál! Köztük él, egyfajta csodás szimbiózisba. Ő eteti őket, ők, pedig énekelnek neki, és pluszként, még hagyják magukat fotózkodni, mert a madárkák hidd el, valahol tudják! A virágfotóknál is már csak az tetszik, ami a Sesinek, mert Sesi c. képemen látsz. Ma olvastam, hogy kérdezték, a gomba, gombácska mögött, mi az a pózna? Szegény alkotó, hiába védekezett, hogy az egy erdei gomba, és az ott egy fa, nem helyes! A Szántód c. fotómnál, az az oszlop kettévágja a horizontot, mondád! Nem vettem észre, nem is tudom, hogy hol van leírva, amikor amúgy is vihar közeledik, akkor nekem be kellett volna ugranom a hajóról a Balatonba és kivágni a viharjelző oszlopot! A Kapitány:
- Hé jóember! Mitten csinálsz te itt?
- Nem látod wazze? Kivágom az oszlopot!
- Oszt mé?
- Mer kettévágja a horizontot! Jó az nektek, hogy két horizont van?
- Nekünk mindegy pajtás, mi már nem használjuk! Régóta műhorizontunk van!
Arról nem is beszélve, hogy menyit kellene ülnöm, ha egy hevimetál bennmaradna a Balatonba, mert nincs horizontot kettévágó viharjelző, és arra hivatkozna, hogy amikor a Józsi nyújtotta neki a Cakkos, csak neked, csak te érted külön válogatott és érlelt gyümölcsmutánst, akkor én higgyék el kedves TV nézők, nyúltam a jól megszokott oszlophoz, hogy bele ne szédüljünk a vízbe, de ez az őrült kivágta. Mert Az Ő barátja nem szereti a két fél, vagy kétféle horizontot! Pedig már öt éve ebbe kapaszkodunk, mert mindig itt árt meg a Cakkos!

A Királynő és a Király!(KLIKK!)


Érdekes! Itt is!

FONTOS ÁLLOMÁS! MOST AKKOR UTÓMUNKÁZZUNK, VAGY NE?

Naná! A régi fotósok, még előmunkáztak is! (fiatal koromban, még én is!:)))) Olyan filmet raktak a gépbe, ami a témához leginkább megfelelt és előre eldöntötték, azt is hogy alul, vagy túl exponálják! Majd jött a negatív retus, minden elképzelhető trükkökkel! Mi nem ezt csináljuk?
Gondolja valaki, hogy egyszer egy ember megvilágosodott, mint Szidhárta, és készített egy Photo Shopot? Nem, nem! Egy fotós ment el a szoftvereshez, és megkérdezte, hogy nem lehetne ezt a sok pancsolásos, vakargatásos negativ és pozitív retust valahogy gépiesíteni? Digitalizálni? Nem lehetne e a parallaxis hibát drágaságos harmonikás toldalékos akármit, ami kiváltja, valamivel helyettesíteni?
Deeeeeeeeeeeeeeee! Mindent lehet! És kell is, mert a régieknek is kellett! Mert egyedi látásmódjukkal közölni akartak! Mert művészek voltak! S, mint ilyeneknek, az a dolguk! S a produktum amúgy is a lényeg. A nézőt miért érdekelné, hogy egy alkotást hogyan csináltak. Nagyítani, kicsinyíteni, ráirányítani, a dolgokra, a figyelmet, hogy mi nézők értsük a közlendőt! Mi, pedig hálás vevők vagyunk, figyelünk és hiszünk! Senki nem reklamált még a moziba, az első sorba, hogy na nemá! Tíz méteres emberek nem léteznek! Senki nem reklamált a moziba, hogy a Háború és Béke által felölelt téma az nem lehet, hogy négy órába belefér! Pedig belefért! Ezért csalunk, mi fotósok! Ki milyen szinten! Én még csak egy pirinyó csaló vagyok, de jó fotósok vesznek körül, és még minden megtörténhet!
Vadas Ernőt 1930-ban húsvétkor, még amatőrnek titulálták, alig kellett egy év, s még előlegbe se mondom el, hogy milyen jelzőkkel illették! Pár év múlva fotózásba, maga alá gyűrte a világot!

Keleti Éva itt!


Keleti Éva ott!


Keleti Éva mindenhol!


De, mégis, csak a MESTERREL!

VADAS ERNŐ használt photoshopot!!! VADAS ERNŐ MEGRENDEZTE A KÉPEIT!!!
Természetesen nem azt állítom, hogy otthon kitalálta! Nem! Meglátta! Nagyon is meglátta, mert remek szeme volt! Semmit nem talált ki! Mindent észrevett, és amikor tudta, akkor „megcsinálta”!
Amikor, már készültünk a kiállítás gyakorlati megvalósítására, én már kicsit felkészültem Vadas Ernőből!


Keleti Éva Kőfalvi Csillával


Itt is!

A LIBÁS KÉPÉBE VOLTAM BELESZERELMETESEDVE, DE NAGYON!
Több képét ismertem már akkor, és nem hittem el, hogy ami a neten van Libás változat, az jó!
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit feltúrbózom! Láthatjátok a blogomba!
Féltem! Elsősorban magamtól. Van e hozzá jogom? Persze nem jogi értelembe, mert… nem tudom!
Vadas Ernőtől féltem a legjobban! Így akarta?
Így akarta! Mint, azt is, hogy legyen ez a kiállítás! Ő akarta, rám bízta, rengetegen segítettek, iszonyatos jó emberek!
Rövid egy hetes kutakodás után a Nemzeti Filmarhívumból, rendelkezésemre bocsátották, az 1960/9 híradórészletet, ami Vadas Ernő kiállításáról szól, és 12-14 másodpercig látható a MESTER. Amikor hazahoztam a Postáról a DVD-t, akkor egy órán keresztül nem mertem megnézni! Igazából nem is tudom, hogy miért. Majd elindítottam a Híradót, már a jólismert Vakpali, Vakpali, mindent lát…-on is elérzékenyültem, s akik jól ismernek, azok tudják, hogy a világ legjobb filmjét se néztem meg, ha nem engedtek be a Híradóra, mert ha nem volt ismerős, a jegyszedő, akkor nem! Híradó nélkül ugye, pedig nincsen mozi! Film alatt, érdekes, lehetett, jönni-menni, de, ha ment a szignál, akkor, csak fejtekerés volt és sajnálom, de…!
A Híradó felvételein,Vadas, csak fotózott, fotózott, de amire én se számítottam, mutatták a Libás képét közelről!
Rengetegszer megnéztem! Mindig is jó minőségűek voltak a Híradók, tehát akárki meglássa, a Libákat nagyon jól turbóztam fel! Persze, ez nem miattam volt ám! Vadas Képei ezt diktálták!


Keleti Éva nyitotta meg a kiállítást, Kőfalvi Csilla bevezetője után, és felkérésére, középen Marton István Nagykanizsa Polgármestere!

Az utolsó nap, amikor még nyitva volt a kiállítás, akkor elmentem és megnéztem a kiállítást!
Addig is láttam többször, de kiterveltem, hogy egyszer, csak mi legyünk ketten! Ernő és én!
Leltárral kezdődött! Megszámoltuk a képeket, a feleségem is és én is, hogy megvan e a 110 kép. Tudtam, hogy megvan, mert Kőfalvi Csilla és Kiss Ildikó, (Plakát Múzeum, Nagykanizsa)bár nem mondták, de min. ezerszer megszámolták!!!
- Marika? Mennyi?
- 110!
- Oké, nálam is! Mégegyszer!
- Annyi volt!
A sok bonyodalom mellett, volt egy heppem, ami rettentően veszélyeztette a kiállítás megtartását. Nézzétek meg a blogomban, hogy mikor voltam hajlandó leírni, hogy 100%, a kiállítás. Akkor, amikor 110 eredeti kép volt a birtokunkban! Természetesen keretezve, és természetesen szuper titkosan, mert Csilla találta ki, hogy még pénz nem volt, de Ő úgy csinált, mintha lenne és szervezte a kiállítást, s amikor lett, akkor, hipp-hopp, a csoda csapatával Európai színvonalúvá tette!
Először, jött a nem! Aztán, a nehogymá! Később, az azért se!
Vagy 110 eredeti kép, vagy én nem adom a nevem hozzá! Persze az is igazság, hogy akkor már megvolt az általam kitalált szlogenos kiállítás cím: 110 év 110 kép! Az már csak természetes, hogy eredeti 110 kép kell! Nem sorolom fel, hogy kik álltak csatasorba! Nem sorolom fel, hogy kik próbáltak hatni rám, hogy úgy sem látni, hogy nem eredeti, ami rendjén is van, mert látni nem, de érezni lehet! Mikor már minden veszni látszott, akkor
Kb. 4-5 percig beszéltem az illetékessel, nem többet, elmondtam az érveimet és a kétfajta variációt! Erre közölte, hogy holnap lehet jönni a képekért!
Az első, és egyetlen, aki önként és szabad akaratából elismerte, hogy Ő se hitt, az eredeti képek varázsába, de amikor kezébe vehette kesztyűbe a Vadas Fotókat, akkor érezte azt, amit én próbáltam érzékeltetni! Kőfalvi Csillának hívják, a Plakátmúzeum igazgatóját. Szépen mondta, hogy mit érzett, Őt kérdezzétek!

Ezt a fotót, nem igazán akartam, de Rajli(KLIKK!) (tudjátok, a MAKRÓS!)egy picit a Kristinával akart mutatkozni! Gondoltam, miért ne! Jobbak lesznek a képei? A fenét! Akkor miért ne? Na ugye!
Hát ezért! Elnézést kérek mindenkitől a látványért!:)))


Vadas, mindenkit „lehengerelt”! Feles Kristina(KLIKK!) írta, aki grafikus, szén- és krétakoptató, és itt él valahol a földön, hogy sajnálja, hogy nem tud a kiállítás szervezésében segíteni, csak a partvonalról tud drukkolni! Írtam Neki, hogy ki mondta? Készítsd el a plakát tervét! Készíts minél több változatot, én nem szólok bele, nem instruállak, ami tetszik, annál felordítok! Másnap, jött is az első változat! Nekem tetszett, jó kép, de… Kristina! Csinálj még!
Másnap jött, a PLAKÁT! A második! EZ AZZZZZZZZ!
Természetesen elsőnek kikértem Keleti Éva véleményét levélbe, oké! Még sok emberét, s így lett a plakát, a plakát! Egy ilyen többmilliós alkotás hazaszállítása, ne hogy azt gondoljátok, hogy egyszerű!!! Le nem írom, mert bonyolult, meg hullámos, meg összefüggéses a billegéses krumplipucolással, de hazaért! Főleg!
Ami a lényeg! Kristina semmit sem tudott Vadas Ernőről! Elküldtem, az összes képét, ami fellelhető a neten, és Ő ebből, ezt gondolta. Természetesen ez az egyik képe, amit Ő nélküle is, és a bonyolult szimbólumrendszere titkának tudása nélkül is értek és sokat tudnék róla beszélni!
Őrá, ki hatott? Természetesen Vadas Ernő! Hogyan? Ez az!



Most bemutatom Nektek, a pofátlanság Csimborasszóját. Négyen, Király László, Károlyi Attila, Malcsik László, és szerény fotósunk, "meglógva" a Vadas kiállításról, elmentünk, Papp Elek(KLIKK!) fotókiállítására. Mikó, ha nem most? Azt tudnotok kell, hogy Nagykanizsán állandóan 4-5 kiállítás van egyszerre, láthatjátok: Vadas kiállítás, Papp Elek kiállítás és most, KirRoyal, és rajli, is ki van állítva! Néznek, és elemzik az utómunkálatokat! Király, a körmével vakarta a rétegeket, mert szerinte négy van, rajli szerint, meg csak három!
Én meg hagytam, had vitatkozzanak! Felhívtam Eleket, hogy négy, vagy három? Azt mondta, hagyd Őket, majd mi profik megbeszéljük!:)))



Nos kedves rajli!

Megnéztem a kiállítást, egyszer, úgy igazából! Te is láttad közelről, emlékezz, amikor Király megkérdezte: gyerekek! Ez nem olyan, mint a HDR? DE!


Senkit nem akarok rábeszélni, de nemsokára elárulom, hogy hol láthatjátok megint a kiállítást, mindezt, csak azért, mert Kerekes Zsuzsika nem tudott eljönni! Most majd elvisszük Neki! Vagyis, a kanizsai Plakát Múzeum!

Összefoglalva: A digitális technika, nem teszi tönkre a fotóművészetet! Segíti! A régiek is használták, az elő- és utómunkát! A látszólagos, mert ingyen van, című kattogtatás, drágább, mint a filmes, ha mindent beleszámoltok! Viszont nagyon kényelmes!
Egy-két divathóbortot leszámítva, Senki nem váltotta meg a világot fotózásban! Vadas Ernő olyan egyszerűen alkotott, hogy az már fájó egyszerűség!
Valakinek megemlítettem, hogy örül a lelkem, mert a fiatalok ugyanúgy fotóznak, mint Vadas régen, pedig nem is ismerték! Fény-Árnyék! Ő tiltakozott, én pedig azt mondtam, hogy aki nem jár a Neten, az ezt nem értheti!
MERT rajliul: A SZERÉNY VÉLEMÉNYEM SZERINT, A MAI NAGY FOTÓSOK A NETEN TALÁLHATÓK!!!

Vadas Ernő, nagy fotós volt, nagy művésze az utómunkálatok minden, akkor fellelhető válfajának, ma se sokkal többet használunk, de nála az öncélú használata kizárt! S, Aki nem hiszi, járjon utána, vagy kérdezzen…



Hosszas unszolásra, agyon idegesítve engem, meg kellett mutatnom a Laciknak, hogy hová jártam Óvodába, majd ezzel nem megelégedvén, meg kellett mutatnom, a Gimnáziumomat is, ahol mind a két helyen kiszálltak az autóból (enyhe segítséggel!), egymás mellé álltak, s mint koszorúzáskor a Hősök Terén, egyszerre, finom, elegáns, diszkrét főhajtással, tisztelegtek, a mai napig se tudom, hogy miért!
Persze, akkor már köztudott volt, hogy Vadas Ernő abban a házban született, ahol én is felnőttem, az nap derült ki, és pont az a jelenet látszik a képen, ahol Király mutatja, hogy ide gondolá az emléktáblát, amire nemes egyszerűséggel a következő szöveget javasolta: itt élt és tevékenykedett hazánk kiemelkedő fotósa, Pálfalvi János, majd egy kis szünet, tette hozzá Király Laci ... és Vadas Ernő!




Még a megnyitó alatt odaosontam Csillához, hogy szeretnék szólni! Láthatóan, ettől Ő se tudott szólni!
A következőket mondtam a Polgármester Úrnak:
Kihasználva, de nem visszaélve a helyzettel, hogy itt a Polgármester Úr is, szeretném elmondani, hogy bár Vadas Ernő soha meg nem fogalmazta az igényét, de mindíg fájlalta, hogy még nem volt saját fotóalbuma egész életében! Én ezt Vadas Ernő végakarátának tekintem, és kérem a Polgármester urat, hogy segítsen a Város, hogy legyen végre Vadas Ernőnek egy fotóalbuma!
Nem ám a "természetesen", jött protokollárisan, hanem a higgadt (amitől én ideges lettem!:)))
Nem én döntök, hanem a Közgyűlés, de én támogatom az előterjesztést!
Hallottátok! Megigérte! Erre figyelmeztettem az esti eszem-iszomon is!

Íme a válasz:



2009. november 25., szerda

2009. november 24., kedd

Xénia


Stanko Abadžić (1951) Zágráb

Horvát Fotográfia 2009. Varasd c. írásomnál, elég sok az adat, vagy csak a duma, mindenesetre alkalmas arra, hogy elkerülje elsőre a figyelmeteket Stanko Abadžić képeinél, hogy ajánlottam a weblapját. Most megteszem külön!


NÉZZÉTEK MEG Stanko Abadžić (ejtsd: Sztanko Abadzsity) FOTÓSOLDALÁT, ITT!!!

2009. november 23., hétfő

Horvát Fotográfia 2009. Varasd

A kiállításon 101 kép szerepelt, 30 szerzőtől:

Stanko Abadzic, Luka Baljkas, Jasna Bozic, Valentino Prcić Bilić, Nikola Đuretić, Slavica Grgurić Pajnić, Damir Ivankovic, Tomislav Jemrić, James Jerkovic, Ivana Juric, Ranka Kojčinović, Anamarija Konjevic, Peter Smith, Srdjan Kovacevic, Zeljko Krčadinac, Patrik Macek, Kresimir Mehičić, Hari Merdanović, Senad Muršić, Karmen Orlic, Zlatko Paic, Ana Peraica, Jasenko Rasol, Martina Skender, Peter Slobodnjak, Goran Škrlec, Dunja Šverko, Tkalec a Tóra, Stanko Tóth, Jerolim Vulić.

Meghívtam a Varasdi Fotóklubot Vadas Ernő, 110 év 110 kép c. fotokiállítására. Mivel nem ismerték Vadas Ernőt, csak a fotóklub vezetője jött el és egy barátja és az én osztálytársam, aki jól beszél horvátul. Felkisértem Őket az emeletre, ahol a kiállítás volt, az Elnök megállt körülnézett, közelebb ment a képekhez, megnézett, vagy négy képet, és kijelentette, hogy ide azonnal el kell jönni az egész klubnak. Egy hét múlva, ott volt az egész klub, kb.20-25 ember. Fiatalok, idősebbek, lányok.
Sajnos vonattal érkeztek, s csak egy órájuk volt, mert 17 órakor zár a múzeum, és még a szomszédos képtárat is szerették volna megnézni. Nagyon jól érezték magukat, elemezték a képeket, és csodálkoztak! Levetítettem Nekik a birtokomban lévő 1960-as Magyar Filmhíradó 9. számának azon részletét, ami Vadas Ernőről szól, ami 1 perces, és kb. 10-12 másodpercig közelről, a mester is látható, majd a végén pár másodpercig, ahogy mutatja valakinek a képeit. Néztem az arcokat, a fiatalokat érdekelte a legjobban, hogy, hogyan nézett ki Vadas Ernő! Majd megnéztük a képtárat, ahol Brunner Erzsébetek képei látható, anya és lánya, akik Indiában élték le életük nagy részét. Itt látható még, a szintén Nagykanizsán született, de Kaposváron élt festőművész Z. Soós István képei. Jó kis program volt, jól érezték magukat a vendégek. Kaptam Tőlük fotós könyveket ajándékba, kiállítási prospektusokat, és öt darab meghívót a november 14-én megnyíló horvát fotókiállításra. Minden évben megrendezik, és minden évben más-más városban van a kiállítás. 2009-ben Varasd városát érte a megtiszteltetés. Az idén 2500 képpel neveztek a fotósok. Egy személy 6 képet küldhetett. Az előzsűri kiválasztotta azokat a képeket, amelyek a falrakerülhettek 101 db. Majd a kiállításon döntöttek a díjakról. Dijazták a klubokat, osztottak okleveleket, majd a három fődíjat. Képzeljétek! ÉN IS DÍJAZHATTAM!!! Csak az első díjazottat tudom bemutatni, mert a sofőr-tolmácsom megszökött! Azt nem állíthatom, hogy a széplányok miatt, mert a felesége is olvassa a blogomat (Szia Évike!), hanem legalább annyira szép és vonzó volt a büfé! S mivel Ő még kezdő fotós, a kiállítóteremben láthatóan nem mozgott otthonosan, gátlásos volt még a nézése is, de a svédasztalos, igyálannyitamennyibelédfér italpultnál, már bármelyik fotós nagydíjat elhozta volna.
Eredetileg úgy volt, hogy eljön értem Nagykanizsára, és Ő visz Varasdra. Nagyon tetszett! Volna! Indulás előtt egy órával felhívott telefonon, hogy rettentően kivan idegileg, olyan idegállapotban van, hogy Ő ilyen depressziós állapotban nem meri vállani a vezetést. Egyébként hatalmas út, pici közút, és 30 km autópálya! Így hát elmentem én Murakeresztúrra és barátom autójával nekivágtunk a hosszú útnak. A majdnem új citroenje, az enyémhez képest kb. úgy gyorsúl, mint a hajó!

Varasd! Egy ékszerdoboz! Természetesen, csak az öregváros, ami meglehetősen nagy, része a Varasdi vár is, csodás templomok, úgyhogy hamarosan visszamegyek, de lehet, hogy még előbb! Egy egész napra!
Egy csodás kastélyban volt a kiállítás, ahová fél órával előbb érkeztünk, és nagyon jó volt nézni, ahogy az ország minden részéről sorba jöttek a fotósok és ölelkezés özön, könnyes szemek. Igazi családias légkör! Kedves barátaágos emberek a horvátok!
Megnéztük a képeket, sietve, mert a tömeg az csak nőtt és nőtt. Amikor "beállt" a teltház, szinte lehetetlen volt ott álványostúl közlekedni. Nagyon jól éreztem magam (a sofőr-tolmácsom kitűnően!) Negyedik sörnél depresszió nyomokban se, és én kezdtem megvilágosodni, mint Szidhárta. Pucsi! Te szemétláda! Nem is volt Neked semmi bajod!
A jól ismert vigyor, és heherészés! Csak én lehetek ekkora MARHA!

Akkor most nézzük a képeket, amik a mostoha fényviszonyok miatt, olyanok, amilyenek!

Egymásba nyíló termek, gyülekező vendégek.


Baloldali kép: Jerolim Vulics(1951) alkotása. Zadarból

Jobboldali kép: Petár Kovac (1979) Csáktornyáról



Stanko Toth(1953) Fotói. Ő a Varasdi Fotóklub Elnöke




Jasenko Rasol(1969) Zágrábi fotós képe

Egy látogató

Jöttem-mentem, fotózgattam, majd láthatóan "befogtak" Ilyen apró sippogások jelezték, mint az amerikai repülősfilmekben! Valószínű, Ő volt Nagykanizsán is, mert töbször is fotózott engem, vagy pedig, csak símán egy kifejlett izlésvilágú, jószemű remek fotós!

Dolgozik a Horvát Televízió! Riport Marina Viculin-nal, a zsűri Elnökével
Egy kis kiállítási hangulat!
Nikola Duretic(1949) Zágrábi fotós munkája

Gyülekezés az eredményhírdetéshez. Jobboldalt, Stanko Toth, a Varasdi Fotó klub Elnöke

A zsűri! Baloldalt, a Horváth Fotóművészek Szövetségének Elnöke
Marina Viculin, Igor Kuduz, Boris Cvjetanovic


Oklevelek átadása. Ő volt a kedvencem, s természetesen azért, "csak" oklevelet kapott, mert engem nem kérdeztek! Hasonló stílusba fotózik, mint Emese! KLIKK! Tőle, kértem autogramot, nagyon kedvesen, mosolyogva adott, jól beszél angolul!

És végül a nagy SZTÁR! Valentinó Bilic Prcic(1967) Spiltből, az aranyéremmel! Volt hatalmas taps, mindenki nagyon szereti! megbeszéltük, hogy beszélgetünk, készítünk egy kis riportot, de mint tudjuk, a tolmácsom... Puuuuuucsííííííííí!!!
Már az elején szóltam róla, hogy én is díjazhattam! Én Őt díjaztam!!! Naná, hogy egy fotó se sikerült róla! No, de ez így szokott lenni! Meg is lepődtem volna, ha valami éles volna rajta!


Petra Slobodnjak (KLIKK!) magyarázza a technikát!


Itt szintén Ő, a képei előtt

Egy kis termi hangulat
Nikola Duretic(1949) Zágrábi fotós Művei


Stanko Abadžić (Sztanko Abadzsity)(1952) KLIKK! Zágrábi fotós képei Ki ne hagyjátok a weboldalát!!!



Szép látvány ugye?

Jerolim Vulic(1951) Zadar, nagyméretű képe


Babák! Ezt a címet adtam a képemnek! Baloldalt a díjazott Baba!
Ivana Juric(1982) Zágrábi fotós képei a háttérben

Luka Baljkas(1974)Zágrábi fotós képei

Ez öreg!!!
Azt nézd, aki fotózik bennünk!

Kresimir Mehicic(1956)Zágráb fotós képei


Vége Barátaim! Menjünk haza! Ezt is megnyertem!

2009. november 21., szombat

.EREDMÉNYHÍRDETÉS! EREDMÉNYHÍRDETÉS! A térgörbület legörbült, és sok kislány szája, széle!

Késő délutánig tartottam ügyeletet, majd amikor a jelentkezés lezárult, akkor elindultam dolgozni. Egy órás munka után, 30 Km kellett autóznom, s közben jöttem rá, hogy lehet, hogy nem is vagyok normális! Ugyanis már az autóban elkezdtem izgulni, a sorsolás miatt. 22 órakor értem haza, magamhoz vettem a felszerelést, amit már induláskor elkészíettem, és irány a kocsma! Elvégre az a hiteles hely a sorsolásra, meg akárki nyer, ok az ivásra. Igen ám, de "PÉNTEK ESTE VAN!", zsúfolásig tele, ami nem lenne baj, de egy ember se volt rajtam kívül sorsolási állapotban! Próbálkoztam azzal, hogy lemegyek az Ő szintjükre, ittam 2x3 deci fehéret, aztán 3x2 decit, de nem használt! Erősebb volt a bornál, a mérhetetlen felelőség!(hogy hazudok!) Elindultam haza! 23 óra! Csak a feleségem volt otthon. Ez már nagyon késői idő, éppen ezért remélem, hogy megértitek, hogy ilyen későn már nem volt szívem egy hatalmas pofont kapni, így a felébresztésétől eltekintettem!.
Megszerveztem a sorsolást egyedül, illetve Sörike segített. Sörikéről annyit kell tudnotok, hogy már ez a második fellépése.
Az elsőt ITT láthatjátok! Mondtam Neki, hogy gyere b...meg munka van!
- Ugye ilyenkor jóvagyok, máskor meg, csak a piszkosmunka!
Sörike ugyanis képernyőtörlő. No nem ám ilyen, meg olyan! Szarvasbörből van a
lelkem! Ott űl a monitor tetején, keményen figyel, forognak a szemei, s amikor már
harmadszor se tudok a fotónál egy foltot kiklónozni, akkor már üvölti:
- Neeeeeeeeeeeeeee!
- Késő b...meg, s már le is köptem a képernyőt! S már dörgölön is Sörikét, először a
durvább felével, majd a finomabbal! Közbe Ő mondja ám rendesen, amit most ide le
nem írnék, mert én egy Úr vagyok, amit abból is láthattok, hogy a bazdmeg szót
egyszer se írtam ki teljesen. Sörike, nagy fotós szakember ám! Most is amikor látta
hogy felpattintoma vakut, s feléje fordítottam a gépet, már mondta is:
- Pirosszem effektusra figyelj ám b...meg!

Leírom, hogy gondoltam a sorsolást. Megcsináltam a cédulákat, összehajtogattuk,
majd Sörike belerakta a kalapba (valódi marha! Én hordom!) Fogattam, kevertem,
ráztam, majd megint egy fröccs, újabb keverés, majd behunyt szemmel egyenként
kivettem öt cédulát, amit leraktam Sörike elé. Majd a többit félretettem, s az
ötöt beleraktam a kalapba. Majd Sörike keverte, kavarta, rázta, majd megint ittam
egy fröcst, most se írom le, hogy mit mondott Sörike, majd betekertem a kezét
ragasztó celofánnal, a kalapot rángattam, és közbe putty! Egy pillanatra
"belemártottam" Sörikét. Örültem, hogy elsőre sikerült egyet megragadni. És megvan!
Ezért szarakodtam, már vagy egy hete! Laza izzadás, pulzus kitapintható 140 tehát
hatásos, alkohol szint, majdnem nullára, azonnali intézkedés, szintek rendben,
bontás, idegbaj, pulzus 120-nál stabil, alkoholszintet újra emelni kell, hogy ez
miért nem marad egy helyben, és, és, és BONTÁS! GardoZs!
Prapapapám! Prapapapám! Zsuzsika! Kócoska! Ezt úgy se mossák le rólunk!
Pedig ne lássam a jegestengert, ha nem voltam becsületes! Mivel 17-en voltatok,
ahogy raktam ki a cédulákat, a neveket nem néztem, kijött a 4x4, azon gondolkodtam,
hová rakjam azt az egyet. Hová raktam én barom, hát az élre! Bízzatok bennem!!!
Jött a gyermekkategória! A picifiú nyert egy züm-züm vonatot, a picilánynak, meg
be kell érnie 10 puszival, de reggel megyek és Őnéki is választok valamit!
Türelem kis hölgy!
Van egy külön díj i.Jucii...... válszthat s! egyet a képeim közül, amit A4-es méretben,
bekeretezve elküldök!

Hoppá! Ki az a négy, aki a kalapba maradt? Először húztam egyet én. Kerekes Zsuzsi!
Jót vigyorogtam, de, hogy miért, azt majd elmondja Nektek Viki(Toritextil)A többit
símán felbontottam! Larion, Kozma Erzsébet, és Kinga!

Köszönöm, hogy veletek lehettem pár napig, és ígérem, hogy legközelebb se, meg
egyáltalán: SOHA TÖBBET! Na Jó! A Vikiét, még levezénylem!:)))
Aranyosak voltatok, köszönöm és sok puszi mindenkinek!
Egészségtekre!


Itt láthatók a cédulák hiánytalanul!


Sörike, a segédem is bemutatja Nektek!

Itt látható, hogy láthatóan összehajtogattuk!


Sörike belerakja mind a 17-et a kalapba.


Kíhúztam saját magam a fent leírtak szerint 5 darabot.

Amit bele is raktunk a kalapba!
Majd Sörike ragasztós kézzel szugerál én rángatom a kalapot, Ő káromkodik, mert egy paraszt!


És itt a nagy PUTTY!


Megtapadt, mint a zigóta!

Bontás után.

-Erre innunk kell Sörike! Te Tőccs, én hozom a poharakat!
-Micsinátá b...meg?
-Tőtöttem b...meg!

S itt a picifiú, (Könyveslány kisfia) vagy ahogy én elneveztem Tökpüré (nick neve!) ajándéka!
A picilányé majd holnap! Bocsi!

Itt pedig, a huncut, szeretnivaló, de mindíg eleven Janka (Jandó kislánya KLIKK) ajándéka látható, a piros mikulásos piciny szatyor, és a szeretetreméltó kiskutya, aki most rettentően szomorú, mert nem idulhat jankához, mert nincs cím. Addig Sörike vigasztalgatja rendületlenül, egész nap.
A kiskutya neve: KIFLI