Főfüge: 2009. nov. 23.

A kiállításon 101 kép szerepelt, 30 szerzőtől:

Stanko Abadzic, Luka Baljkas, Jasna Bozic, Valentino Prcić Bilić, Nikola Đuretić, Slavica Grgurić Pajnić, Damir Ivankovic, Tomislav Jemrić, James Jerkovic, Ivana Juric, Ranka Kojčinović, Anamarija Konjevic, Peter Smith, Srdjan Kovacevic, Zeljko Krčadinac, Patrik Macek, Kresimir Mehičić, Hari Merdanović, Senad Muršić, Karmen Orlic, Zlatko Paic, Ana Peraica, Jasenko Rasol, Martina Skender, Peter Slobodnjak, Goran Škrlec, Dunja Šverko, Tkalec a Tóra, Stanko Tóth, Jerolim Vulić.

Meghívtam a Varasdi Fotóklubot Vadas Ernő, 110 év 110 kép c. fotokiállítására. Mivel nem ismerték Vadas Ernőt, csak a fotóklub vezetője jött el és egy barátja és az én osztálytársam, aki jól beszél horvátul. Felkisértem Őket az emeletre, ahol a kiállítás volt, az Elnök megállt körülnézett, közelebb ment a képekhez, megnézett, vagy négy képet, és kijelentette, hogy ide azonnal el kell jönni az egész klubnak. Egy hét múlva, ott volt az egész klub, kb.20-25 ember. Fiatalok, idősebbek, lányok.
Sajnos vonattal érkeztek, s csak egy órájuk volt, mert 17 órakor zár a múzeum, és még a szomszédos képtárat is szerették volna megnézni. Nagyon jól érezték magukat, elemezték a képeket, és csodálkoztak! Levetítettem Nekik a birtokomban lévő 1960-as Magyar Filmhíradó 9. számának azon részletét, ami Vadas Ernőről szól, ami 1 perces, és kb. 10-12 másodpercig közelről, a mester is látható, majd a végén pár másodpercig, ahogy mutatja valakinek a képeit. Néztem az arcokat, a fiatalokat érdekelte a legjobban, hogy, hogyan nézett ki Vadas Ernő! Majd megnéztük a képtárat, ahol Brunner Erzsébetek képei látható, anya és lánya, akik Indiában élték le életük nagy részét. Itt látható még, a szintén Nagykanizsán született, de Kaposváron élt festőművész Z. Soós István képei. Jó kis program volt, jól érezték magukat a vendégek. Kaptam Tőlük fotós könyveket ajándékba, kiállítási prospektusokat, és öt darab meghívót a november 14-én megnyíló horvát fotókiállításra. Minden évben megrendezik, és minden évben más-más városban van a kiállítás. 2009-ben Varasd városát érte a megtiszteltetés. Az idén 2500 képpel neveztek a fotósok. Egy személy 6 képet küldhetett. Az előzsűri kiválasztotta azokat a képeket, amelyek a falrakerülhettek 101 db. Majd a kiállításon döntöttek a díjakról. Dijazták a klubokat, osztottak okleveleket, majd a három fődíjat. Képzeljétek! ÉN IS DÍJAZHATTAM!!! Csak az első díjazottat tudom bemutatni, mert a sofőr-tolmácsom megszökött! Azt nem állíthatom, hogy a széplányok miatt, mert a felesége is olvassa a blogomat (Szia Évike!), hanem legalább annyira szép és vonzó volt a büfé! S mivel Ő még kezdő fotós, a kiállítóteremben láthatóan nem mozgott otthonosan, gátlásos volt még a nézése is, de a svédasztalos, igyálannyitamennyibelédfér italpultnál, már bármelyik fotós nagydíjat elhozta volna.
Eredetileg úgy volt, hogy eljön értem Nagykanizsára, és Ő visz Varasdra. Nagyon tetszett! Volna! Indulás előtt egy órával felhívott telefonon, hogy rettentően kivan idegileg, olyan idegállapotban van, hogy Ő ilyen depressziós állapotban nem meri vállani a vezetést. Egyébként hatalmas út, pici közút, és 30 km autópálya! Így hát elmentem én Murakeresztúrra és barátom autójával nekivágtunk a hosszú útnak. A majdnem új citroenje, az enyémhez képest kb. úgy gyorsúl, mint a hajó!

Varasd! Egy ékszerdoboz! Természetesen, csak az öregváros, ami meglehetősen nagy, része a Varasdi vár is, csodás templomok, úgyhogy hamarosan visszamegyek, de lehet, hogy még előbb! Egy egész napra!
Egy csodás kastélyban volt a kiállítás, ahová fél órával előbb érkeztünk, és nagyon jó volt nézni, ahogy az ország minden részéről sorba jöttek a fotósok és ölelkezés özön, könnyes szemek. Igazi családias légkör! Kedves barátaágos emberek a horvátok!
Megnéztük a képeket, sietve, mert a tömeg az csak nőtt és nőtt. Amikor "beállt" a teltház, szinte lehetetlen volt ott álványostúl közlekedni. Nagyon jól éreztem magam (a sofőr-tolmácsom kitűnően!) Negyedik sörnél depresszió nyomokban se, és én kezdtem megvilágosodni, mint Szidhárta. Pucsi! Te szemétláda! Nem is volt Neked semmi bajod!
A jól ismert vigyor, és heherészés! Csak én lehetek ekkora MARHA!

Akkor most nézzük a képeket, amik a mostoha fényviszonyok miatt, olyanok, amilyenek!

Egymásba nyíló termek, gyülekező vendégek.

Baloldali kép: Jerolim Vulics(1951) alkotása. Zadarból

Jobboldali kép: Petár Kovac (1979) Csáktornyáról

Stanko Toth(1953) Fotói. Ő a Varasdi Fotóklub Elnöke

Jasenko Rasol(1969) Zágrábi fotós képe

Egy látogató

Jöttem-mentem, fotózgattam, majd láthatóan "befogtak" Ilyen apró sippogások jelezték, mint az amerikai repülősfilmekben! Valószínű, Ő volt Nagykanizsán is, mert töbször is fotózott engem, vagy pedig, csak símán egy kifejlett izlésvilágú, jószemű remek fotós!

Dolgozik a Horvát Televízió! Riport Marina Viculin-nal, a zsűri Elnökével

Egy kis kiállítási hangulat!

Nikola Duretic(1949) Zágrábi fotós munkája

Gyülekezés az eredményhírdetéshez. Jobboldalt, Stanko Toth, a Varasdi Fotó klub Elnöke

A zsűri! Baloldalt, a Horváth Fotóművészek Szövetségének Elnöke

Marina Viculin, Igor Kuduz, Boris Cvjetanovic

Oklevelek átadása. Ő volt a kedvencem, s természetesen azért, "csak" oklevelet kapott, mert engem nem kérdeztek! Hasonló stílusba fotózik, mint Emese! KLIKK! Tőle, kértem autogramot, nagyon kedvesen, mosolyogva adott, jól beszél angolul!

Petra Slobodnjak(1988) Bjelovar KLIKK!!

És végül a nagy SZTÁR! Valentinó Bilic Prcic(1967) Spiltből, az aranyéremmel! Volt hatalmas taps, mindenki nagyon szereti! megbeszéltük, hogy beszélgetünk, készítünk egy kis riportot, de mint tudjuk, a tolmácsom... Puuuuuucsííííííííí!!!

Már az elején szóltam róla, hogy én is díjazhattam! Én Őt díjaztam!!! Naná, hogy egy fotó se sikerült róla! No, de ez így szokott lenni! Meg is lepődtem volna, ha valami éles volna rajta!