2009. november 23., hétfő

Horvát Fotográfia 2009. Varasd

A kiállításon 101 kép szerepelt, 30 szerzőtől:

Stanko Abadzic, Luka Baljkas, Jasna Bozic, Valentino Prcić Bilić, Nikola Đuretić, Slavica Grgurić Pajnić, Damir Ivankovic, Tomislav Jemrić, James Jerkovic, Ivana Juric, Ranka Kojčinović, Anamarija Konjevic, Peter Smith, Srdjan Kovacevic, Zeljko Krčadinac, Patrik Macek, Kresimir Mehičić, Hari Merdanović, Senad Muršić, Karmen Orlic, Zlatko Paic, Ana Peraica, Jasenko Rasol, Martina Skender, Peter Slobodnjak, Goran Škrlec, Dunja Šverko, Tkalec a Tóra, Stanko Tóth, Jerolim Vulić.

Meghívtam a Varasdi Fotóklubot Vadas Ernő, 110 év 110 kép c. fotokiállítására. Mivel nem ismerték Vadas Ernőt, csak a fotóklub vezetője jött el és egy barátja és az én osztálytársam, aki jól beszél horvátul. Felkisértem Őket az emeletre, ahol a kiállítás volt, az Elnök megállt körülnézett, közelebb ment a képekhez, megnézett, vagy négy képet, és kijelentette, hogy ide azonnal el kell jönni az egész klubnak. Egy hét múlva, ott volt az egész klub, kb.20-25 ember. Fiatalok, idősebbek, lányok.
Sajnos vonattal érkeztek, s csak egy órájuk volt, mert 17 órakor zár a múzeum, és még a szomszédos képtárat is szerették volna megnézni. Nagyon jól érezték magukat, elemezték a képeket, és csodálkoztak! Levetítettem Nekik a birtokomban lévő 1960-as Magyar Filmhíradó 9. számának azon részletét, ami Vadas Ernőről szól, ami 1 perces, és kb. 10-12 másodpercig közelről, a mester is látható, majd a végén pár másodpercig, ahogy mutatja valakinek a képeit. Néztem az arcokat, a fiatalokat érdekelte a legjobban, hogy, hogyan nézett ki Vadas Ernő! Majd megnéztük a képtárat, ahol Brunner Erzsébetek képei látható, anya és lánya, akik Indiában élték le életük nagy részét. Itt látható még, a szintén Nagykanizsán született, de Kaposváron élt festőművész Z. Soós István képei. Jó kis program volt, jól érezték magukat a vendégek. Kaptam Tőlük fotós könyveket ajándékba, kiállítási prospektusokat, és öt darab meghívót a november 14-én megnyíló horvát fotókiállításra. Minden évben megrendezik, és minden évben más-más városban van a kiállítás. 2009-ben Varasd városát érte a megtiszteltetés. Az idén 2500 képpel neveztek a fotósok. Egy személy 6 képet küldhetett. Az előzsűri kiválasztotta azokat a képeket, amelyek a falrakerülhettek 101 db. Majd a kiállításon döntöttek a díjakról. Dijazták a klubokat, osztottak okleveleket, majd a három fődíjat. Képzeljétek! ÉN IS DÍJAZHATTAM!!! Csak az első díjazottat tudom bemutatni, mert a sofőr-tolmácsom megszökött! Azt nem állíthatom, hogy a széplányok miatt, mert a felesége is olvassa a blogomat (Szia Évike!), hanem legalább annyira szép és vonzó volt a büfé! S mivel Ő még kezdő fotós, a kiállítóteremben láthatóan nem mozgott otthonosan, gátlásos volt még a nézése is, de a svédasztalos, igyálannyitamennyibelédfér italpultnál, már bármelyik fotós nagydíjat elhozta volna.
Eredetileg úgy volt, hogy eljön értem Nagykanizsára, és Ő visz Varasdra. Nagyon tetszett! Volna! Indulás előtt egy órával felhívott telefonon, hogy rettentően kivan idegileg, olyan idegállapotban van, hogy Ő ilyen depressziós állapotban nem meri vállani a vezetést. Egyébként hatalmas út, pici közút, és 30 km autópálya! Így hát elmentem én Murakeresztúrra és barátom autójával nekivágtunk a hosszú útnak. A majdnem új citroenje, az enyémhez képest kb. úgy gyorsúl, mint a hajó!

Varasd! Egy ékszerdoboz! Természetesen, csak az öregváros, ami meglehetősen nagy, része a Varasdi vár is, csodás templomok, úgyhogy hamarosan visszamegyek, de lehet, hogy még előbb! Egy egész napra!
Egy csodás kastélyban volt a kiállítás, ahová fél órával előbb érkeztünk, és nagyon jó volt nézni, ahogy az ország minden részéről sorba jöttek a fotósok és ölelkezés özön, könnyes szemek. Igazi családias légkör! Kedves barátaágos emberek a horvátok!
Megnéztük a képeket, sietve, mert a tömeg az csak nőtt és nőtt. Amikor "beállt" a teltház, szinte lehetetlen volt ott álványostúl közlekedni. Nagyon jól éreztem magam (a sofőr-tolmácsom kitűnően!) Negyedik sörnél depresszió nyomokban se, és én kezdtem megvilágosodni, mint Szidhárta. Pucsi! Te szemétláda! Nem is volt Neked semmi bajod!
A jól ismert vigyor, és heherészés! Csak én lehetek ekkora MARHA!

Akkor most nézzük a képeket, amik a mostoha fényviszonyok miatt, olyanok, amilyenek!

Egymásba nyíló termek, gyülekező vendégek.


Baloldali kép: Jerolim Vulics(1951) alkotása. Zadarból

Jobboldali kép: Petár Kovac (1979) Csáktornyáról



Stanko Toth(1953) Fotói. Ő a Varasdi Fotóklub Elnöke




Jasenko Rasol(1969) Zágrábi fotós képe

Egy látogató

Jöttem-mentem, fotózgattam, majd láthatóan "befogtak" Ilyen apró sippogások jelezték, mint az amerikai repülősfilmekben! Valószínű, Ő volt Nagykanizsán is, mert töbször is fotózott engem, vagy pedig, csak símán egy kifejlett izlésvilágú, jószemű remek fotós!

Dolgozik a Horvát Televízió! Riport Marina Viculin-nal, a zsűri Elnökével
Egy kis kiállítási hangulat!
Nikola Duretic(1949) Zágrábi fotós munkája

Gyülekezés az eredményhírdetéshez. Jobboldalt, Stanko Toth, a Varasdi Fotó klub Elnöke

A zsűri! Baloldalt, a Horváth Fotóművészek Szövetségének Elnöke
Marina Viculin, Igor Kuduz, Boris Cvjetanovic


Oklevelek átadása. Ő volt a kedvencem, s természetesen azért, "csak" oklevelet kapott, mert engem nem kérdeztek! Hasonló stílusba fotózik, mint Emese! KLIKK! Tőle, kértem autogramot, nagyon kedvesen, mosolyogva adott, jól beszél angolul!

És végül a nagy SZTÁR! Valentinó Bilic Prcic(1967) Spiltből, az aranyéremmel! Volt hatalmas taps, mindenki nagyon szereti! megbeszéltük, hogy beszélgetünk, készítünk egy kis riportot, de mint tudjuk, a tolmácsom... Puuuuuucsííííííííí!!!
Már az elején szóltam róla, hogy én is díjazhattam! Én Őt díjaztam!!! Naná, hogy egy fotó se sikerült róla! No, de ez így szokott lenni! Meg is lepődtem volna, ha valami éles volna rajta!


Petra Slobodnjak (KLIKK!) magyarázza a technikát!


Itt szintén Ő, a képei előtt

Egy kis termi hangulat
Nikola Duretic(1949) Zágrábi fotós Művei


Stanko Abadžić (Sztanko Abadzsity)(1952) KLIKK! Zágrábi fotós képei Ki ne hagyjátok a weboldalát!!!



Szép látvány ugye?

Jerolim Vulic(1951) Zadar, nagyméretű képe


Babák! Ezt a címet adtam a képemnek! Baloldalt a díjazott Baba!
Ivana Juric(1982) Zágrábi fotós képei a háttérben

Luka Baljkas(1974)Zágrábi fotós képei

Ez öreg!!!
Azt nézd, aki fotózik bennünk!

Kresimir Mehicic(1956)Zágráb fotós képei


Vége Barátaim! Menjünk haza! Ezt is megnyertem!

8 megjegyzés:

királylgy írta...

Őszinte elismerésem az aktivitásodért, amiért felfedezted ezt a lehetőséget, odautazál, résztvettél, dokumentáltás és megosztottad velünk az élményt. Képeidet elnézve volt látnivaló a falakon és a teremben egyaránt. :-)

Névtelen írta...

Phu, tök jo Neked, hogy ott lehettel! Ahogy latni a kepeiden, volt latnivalo, es a hangulat az emberek arcan is jol nez ki :o)
Köszi, hogy megosztottad velünk itt ezt a kiallitasmegnyitot :o)! Nana, hogy kar, hogy nem lehettünk ott :O.
Föleg!
Kristina

LARION írta...

Azt hiszem rajongó leszek.... Muszáj ilyen ízes szövegélményekben részesülnöm......
Kell ez nekünk.....Te magyar származású vagy?

LARION írta...

Ja, nemcsak a szövegkultúra kötött le!!!!

Főfüge írta...

Larion!

Valószínű, hogy hamarosan létrehozok egy másik blogot is, mert a jelenleginek, a képeimet kellene szolgálni, bár a szöveges posztok is általában kapcsolódnak a fotózáshoz. Nem tudom, majd meglátom!
A származásom, érdekes, mint mindenkié Magyarországon. Igazából nem tudom. A családom neve Pauer, amit nagyapám magyarosított, mert muszály volt. Most már vissza lehetne "kérni" a nevemet, nem is túl bonyolult, de rengeteg macera a többi. Az összes létező igazolvány irat, stb. ki kellene cserélni az egész családnak. Dédapám Oberwartból származik, ami tükörfordítása a Felsőőr magyar településnek, amit régen Székelyek laktak. Milyen származásu vagyok? Ki tudja! Szerintem Magyar, mert úgy érzem, és a magyarok őstörténete rettentően leköt, de nem tudom, hogy miért. Különben se érdekel, mert nem tartom értelmét, most már! Amíg egy Vadas Ernőt, el lehet süllyeszteni, amíg Keleti Éva fotóművész irodájának falán lévő Ruttkai Éva és Latinovics Zoltán fényképét nézve, megkérdezik, hogy kik ezek, addig, mi, nem számítunk, hogy kik vagyunk, kik voltunk. Törőcsik Mari mesélte, hogy amikor ünnepelt sztár volt Cannes-ba, akkor egy piciny szobában laktak Bodrogival, és néha lementek a boltba és szafaládét vettek kenyérrel. Lehet, hogy ez a recept a ragyogó szinészet eléréséhez, de akkor a mai sorozatgéniusznak, fejenként kellene venni egy egész szafaládé gyárat!:)))

Tehát itt mixelődök, és mixelek, e csodás kis medencébe!:)))

Főfüge írta...

Kristina!

Mindenki ott lehetett aki akart!
Én akartam!:))) Remekül éreztem magam. A picurka kis angolommal, meg csak elvoltam valahogy.

LARION írta...

Szia, Főfüge!
Olvastam én a válaszod, ne haragudj, de egyre kevesebb az időm az ilyenféle csemegékre...... 22 db tündért, több táskát és még 2-3 dolgot kell megvarrnom, dec. 20.-ig kb...... Ne irigyelj , így is pánikban vagyok, hogy feszüljek szanaszét .........
Nyílván januárban furcsa lesz a csend és, hogy passzívabban kell megélnem dolgos napjaim...

Értem a gondolataid, nem tudom, miért gondoltam arra, hogy talán nem vagy magyar származású.......
megyek, várnak a textilvégtagok és egyebek az összeillesztésre.....

Főfüge írta...

----- Original Message -----
From: Stanko Abadzic
To: Pálfalvi János
Sent: Monday, November 30, 2009 10:54 AM
Subject: Re: Varasd 2009.


Dragi Janos,

hvala sto ste se javili.

Lijep pozdrav
Stanko Abadzic

www.abadzic.de.vu