Új műfajt találtam fel Laci!
Válaszolok arra a problémádra, amit a két fotómnál nem is írtál le, csak szóban mondtad!
Meg ürügynek se rossz Vadas kapcsán! Mert elmaradt a beszámoló a kiállításról! Nem véletlen, de ez nem ide tartozik! Vagyis dehogy nem, de nem beszélek róla!
Tehát közben megnyitó képek!
Kőfalvi Csilla és Király László György(KLIKK!)
Xénia II. fotójáról!
Ez, nem műanyag arc! Természetesen van rajta utómunka, ami természetes, de érdekes, hogy még nem olvastam, hogy rajli tüntetett a városában a kozmetika előtt, pedig az ott végzett munkák nyolcvan százaléka borzadály! Arról nem is beszélve, hogy mennyi káros szarságot kennek az emberekre! Nem is hiszem, hogy még létezik a klasszikus nászéjszaka, amikor egymásnak esnek, a fiatalok, hogy na végre megint…, mert mire lenyalják az ifjú aráról a sok misungot, addig az ifjú férj, már régen, kétoldali alapozó, és ránctalanító mérgezésben, görcsösen szorongatja a póthajakat, és végrendelkezik agonizálás közben!
Pontosan tudom, hogy mit csináltam, és abban is biztos vagyok, ha Xénia becsöngetne hozzád, akkor azonnal megismernéd! Most attól szerényen eltekintek, hogy Ildikó, mit művelne, ebben az esetben a finom arcocskáddal! Azt gondolom, futhatnál a magazinokhoz, bár az se jó, mert utána valami járókelő leadna valamelyik iskolába, mint elkóborolt kisdobost!
Megérkezett Keleti Éva, és egy pici Ozsonna következett!
Szerencsém volt kétszer is Ningbo és Filep kiállítására elmenni, és másodszorra majdnem az összes modell ott volt! Csinos, értelmes, egyszerű emberek, de 10 millió forintért se tudtam volna Őket a fotóik elé állítani, sőt az egyiküket a TV a képe előtt interjúvolta, de még így sem hittem el. Már régóta döglődnek a fotós oldalak, mert mindenki megtanult szabvány képeket készíteni. Aki ettől eltér, az már nem is ember! Ha valaki lefotózza a csodás pesti panorámát, az tucatfotó, pedig nem fogom felrobbantani a Lánc-hidat, csak azért, hogy az enyém egyedi legyen. Mi az, hogy egy nőn nem lehet nyaklánc? Mi az, hogy így, vagy úgy legyen?
Már nekem is a "nem tökéletes fotók" tetszenek, mert már hányingerem van, hogy minden hajnal, minden rét aranyszínű, ami egy csodás napfelkelténél, nem is nagy eretnekség, de amikor már minden aranyabb az aranynál, akkor nem túlzás, tényleg enyhe hányingerem van.
Ha Keleti Éva nem telefonál, állandóan, akkor az két dolog miatt lehet! Vagy azon a héten nem jelenik meg három könyve, vagy Magyarországon megszünt a mobilszolgáltatás!:)))
Természetfotók! Akinek nincsen négy méteres teléje, az már nem is ember! Akinek meg van, nem is akar szóba állni veled. Ha szép természetfotókat szeretnék nézegetni, akkor elmegyek Kozma Erzsébet oldalára(KLIKK!), és ott gyönyörködök benne, mert emberközeli! Nem laposak a madárkái, a kályhacsövektől, nem cövekel napokig sátorba, csak egyet csinál! Köztük él, egyfajta csodás szimbiózisba. Ő eteti őket, ők, pedig énekelnek neki, és pluszként, még hagyják magukat fotózkodni, mert a madárkák hidd el, valahol tudják! A virágfotóknál is már csak az tetszik, ami a Sesinek, mert Sesi c. képemen látsz. Ma olvastam, hogy kérdezték, a gomba, gombácska mögött, mi az a pózna? Szegény alkotó, hiába védekezett, hogy az egy erdei gomba, és az ott egy fa, nem helyes! A Szántód c. fotómnál, az az oszlop kettévágja a horizontot, mondád! Nem vettem észre, nem is tudom, hogy hol van leírva, amikor amúgy is vihar közeledik, akkor nekem be kellett volna ugranom a hajóról a Balatonba és kivágni a viharjelző oszlopot! A Kapitány:
- Hé jóember! Mitten csinálsz te itt?
- Nem látod wazze? Kivágom az oszlopot!
- Oszt mé?
- Mer kettévágja a horizontot! Jó az nektek, hogy két horizont van?
- Nekünk mindegy pajtás, mi már nem használjuk! Régóta műhorizontunk van!
Arról nem is beszélve, hogy menyit kellene ülnöm, ha egy hevimetál bennmaradna a Balatonba, mert nincs horizontot kettévágó viharjelző, és arra hivatkozna, hogy amikor a Józsi nyújtotta neki a Cakkos, csak neked, csak te érted külön válogatott és érlelt gyümölcsmutánst, akkor én higgyék el kedves TV nézők, nyúltam a jól megszokott oszlophoz, hogy bele ne szédüljünk a vízbe, de ez az őrült kivágta. Mert Az Ő barátja nem szereti a két fél, vagy kétféle horizontot! Pedig már öt éve ebbe kapaszkodunk, mert mindig itt árt meg a Cakkos!
A Királynő és a Király!(KLIKK!)
Érdekes! Itt is!
FONTOS ÁLLOMÁS! MOST AKKOR UTÓMUNKÁZZUNK, VAGY NE?
Naná! A régi fotósok, még előmunkáztak is! (fiatal koromban, még én is!:)))) Olyan filmet raktak a gépbe, ami a témához leginkább megfelelt és előre eldöntötték, azt is hogy alul, vagy túl exponálják! Majd jött a negatív retus, minden elképzelhető trükkökkel! Mi nem ezt csináljuk?
Gondolja valaki, hogy egyszer egy ember megvilágosodott, mint Szidhárta, és készített egy Photo Shopot? Nem, nem! Egy fotós ment el a szoftvereshez, és megkérdezte, hogy nem lehetne ezt a sok pancsolásos, vakargatásos negativ és pozitív retust valahogy gépiesíteni? Digitalizálni? Nem lehetne e a parallaxis hibát drágaságos harmonikás toldalékos akármit, ami kiváltja, valamivel helyettesíteni?
Deeeeeeeeeeeeeeee! Mindent lehet! És kell is, mert a régieknek is kellett! Mert egyedi látásmódjukkal közölni akartak! Mert művészek voltak! S, mint ilyeneknek, az a dolguk! S a produktum amúgy is a lényeg. A nézőt miért érdekelné, hogy egy alkotást hogyan csináltak. Nagyítani, kicsinyíteni, ráirányítani, a dolgokra, a figyelmet, hogy mi nézők értsük a közlendőt! Mi, pedig hálás vevők vagyunk, figyelünk és hiszünk! Senki nem reklamált még a moziba, az első sorba, hogy na nemá! Tíz méteres emberek nem léteznek! Senki nem reklamált a moziba, hogy a Háború és Béke által felölelt téma az nem lehet, hogy négy órába belefér! Pedig belefért! Ezért csalunk, mi fotósok! Ki milyen szinten! Én még csak egy pirinyó csaló vagyok, de jó fotósok vesznek körül, és még minden megtörténhet!
Vadas Ernőt 1930-ban húsvétkor, még amatőrnek titulálták, alig kellett egy év, s még előlegbe se mondom el, hogy milyen jelzőkkel illették! Pár év múlva fotózásba, maga alá gyűrte a világot!
Keleti Éva itt!
Keleti Éva ott!
Keleti Éva mindenhol!
De, mégis, csak a MESTERREL!
VADAS ERNŐ használt photoshopot!!! VADAS ERNŐ MEGRENDEZTE A KÉPEIT!!!
Természetesen nem azt állítom, hogy otthon kitalálta! Nem! Meglátta! Nagyon is meglátta, mert remek szeme volt! Semmit nem talált ki! Mindent észrevett, és amikor tudta, akkor „megcsinálta”!
Amikor, már készültünk a kiállítás gyakorlati megvalósítására, én már kicsit felkészültem Vadas Ernőből!
Keleti Éva Kőfalvi Csillával
Itt is!
A LIBÁS KÉPÉBE VOLTAM BELESZERELMETESEDVE, DE NAGYON!
Több képét ismertem már akkor, és nem hittem el, hogy ami a neten van Libás változat, az jó!
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit feltúrbózom! Láthatjátok a blogomba!
Féltem! Elsősorban magamtól. Van e hozzá jogom? Persze nem jogi értelembe, mert… nem tudom!
Vadas Ernőtől féltem a legjobban! Így akarta?
Így akarta! Mint, azt is, hogy legyen ez a kiállítás! Ő akarta, rám bízta, rengetegen segítettek, iszonyatos jó emberek!
Rövid egy hetes kutakodás után a Nemzeti Filmarhívumból, rendelkezésemre bocsátották, az 1960/9 híradórészletet, ami Vadas Ernő kiállításáról szól, és 12-14 másodpercig látható a MESTER. Amikor hazahoztam a Postáról a DVD-t, akkor egy órán keresztül nem mertem megnézni! Igazából nem is tudom, hogy miért. Majd elindítottam a Híradót, már a jólismert Vakpali, Vakpali, mindent lát…-on is elérzékenyültem, s akik jól ismernek, azok tudják, hogy a világ legjobb filmjét se néztem meg, ha nem engedtek be a Híradóra, mert ha nem volt ismerős, a jegyszedő, akkor nem! Híradó nélkül ugye, pedig nincsen mozi! Film alatt, érdekes, lehetett, jönni-menni, de, ha ment a szignál, akkor, csak fejtekerés volt és sajnálom, de…!
A Híradó felvételein,Vadas, csak fotózott, fotózott, de amire én se számítottam, mutatták a Libás képét közelről!
Rengetegszer megnéztem! Mindig is jó minőségűek voltak a Híradók, tehát akárki meglássa, a Libákat nagyon jól turbóztam fel! Persze, ez nem miattam volt ám! Vadas Képei ezt diktálták!
Keleti Éva nyitotta meg a kiállítást, Kőfalvi Csilla bevezetője után, és felkérésére, középen Marton István Nagykanizsa Polgármestere!
Az utolsó nap, amikor még nyitva volt a kiállítás, akkor elmentem és megnéztem a kiállítást!
Addig is láttam többször, de kiterveltem, hogy egyszer, csak mi legyünk ketten! Ernő és én!
Leltárral kezdődött! Megszámoltuk a képeket, a feleségem is és én is, hogy megvan e a 110 kép. Tudtam, hogy megvan, mert Kőfalvi Csilla és Kiss Ildikó, (Plakát Múzeum, Nagykanizsa)bár nem mondták, de min. ezerszer megszámolták!!!
- Marika? Mennyi?
- 110!
- Oké, nálam is! Mégegyszer!
- Annyi volt!
A sok bonyodalom mellett, volt egy heppem, ami rettentően veszélyeztette a kiállítás megtartását. Nézzétek meg a blogomban, hogy mikor voltam hajlandó leírni, hogy 100%, a kiállítás. Akkor, amikor 110 eredeti kép volt a birtokunkban! Természetesen keretezve, és természetesen szuper titkosan, mert Csilla találta ki, hogy még pénz nem volt, de Ő úgy csinált, mintha lenne és szervezte a kiállítást, s amikor lett, akkor, hipp-hopp, a csoda csapatával Európai színvonalúvá tette!
Először, jött a nem! Aztán, a nehogymá! Később, az azért se!
Vagy 110 eredeti kép, vagy én nem adom a nevem hozzá! Persze az is igazság, hogy akkor már megvolt az általam kitalált szlogenos kiállítás cím: 110 év 110 kép! Az már csak természetes, hogy eredeti 110 kép kell! Nem sorolom fel, hogy kik álltak csatasorba! Nem sorolom fel, hogy kik próbáltak hatni rám, hogy úgy sem látni, hogy nem eredeti, ami rendjén is van, mert látni nem, de érezni lehet! Mikor már minden veszni látszott, akkor
Kb. 4-5 percig beszéltem az illetékessel, nem többet, elmondtam az érveimet és a kétfajta variációt! Erre közölte, hogy holnap lehet jönni a képekért!
Az első, és egyetlen, aki önként és szabad akaratából elismerte, hogy Ő se hitt, az eredeti képek varázsába, de amikor kezébe vehette kesztyűbe a Vadas Fotókat, akkor érezte azt, amit én próbáltam érzékeltetni! Kőfalvi Csillának hívják, a Plakátmúzeum igazgatóját. Szépen mondta, hogy mit érzett, Őt kérdezzétek!
Ezt a fotót, nem igazán akartam, de Rajli(KLIKK!) (tudjátok, a MAKRÓS!)egy picit a Kristinával akart mutatkozni! Gondoltam, miért ne! Jobbak lesznek a képei? A fenét! Akkor miért ne? Na ugye!
Hát ezért! Elnézést kérek mindenkitől a látványért!:)))
Vadas, mindenkit „lehengerelt”! Feles Kristina(KLIKK!) írta, aki grafikus, szén- és krétakoptató, és itt él valahol a földön, hogy sajnálja, hogy nem tud a kiállítás szervezésében segíteni, csak a partvonalról tud drukkolni! Írtam Neki, hogy ki mondta? Készítsd el a plakát tervét! Készíts minél több változatot, én nem szólok bele, nem instruállak, ami tetszik, annál felordítok! Másnap, jött is az első változat! Nekem tetszett, jó kép, de… Kristina! Csinálj még!
Másnap jött, a PLAKÁT! A második! EZ AZZZZZZZZ!
Természetesen elsőnek kikértem Keleti Éva véleményét levélbe, oké! Még sok emberét, s így lett a plakát, a plakát! Egy ilyen többmilliós alkotás hazaszállítása, ne hogy azt gondoljátok, hogy egyszerű!!! Le nem írom, mert bonyolult, meg hullámos, meg összefüggéses a billegéses krumplipucolással, de hazaért! Főleg!
Ami a lényeg! Kristina semmit sem tudott Vadas Ernőről! Elküldtem, az összes képét, ami fellelhető a neten, és Ő ebből, ezt gondolta. Természetesen ez az egyik képe, amit Ő nélküle is, és a bonyolult szimbólumrendszere titkának tudása nélkül is értek és sokat tudnék róla beszélni!
Őrá, ki hatott? Természetesen Vadas Ernő! Hogyan? Ez az!
Most bemutatom Nektek, a pofátlanság Csimborasszóját. Négyen, Király László, Károlyi Attila, Malcsik László, és szerény fotósunk, "meglógva" a Vadas kiállításról, elmentünk, Papp Elek(KLIKK!) fotókiállítására. Mikó, ha nem most? Azt tudnotok kell, hogy Nagykanizsán állandóan 4-5 kiállítás van egyszerre, láthatjátok: Vadas kiállítás, Papp Elek kiállítás és most, KirRoyal, és rajli, is ki van állítva! Néznek, és elemzik az utómunkálatokat! Király, a körmével vakarta a rétegeket, mert szerinte négy van, rajli szerint, meg csak három!
Én meg hagytam, had vitatkozzanak! Felhívtam Eleket, hogy négy, vagy három? Azt mondta, hagyd Őket, majd mi profik megbeszéljük!:)))
Nos kedves rajli!
Megnéztem a kiállítást, egyszer, úgy igazából! Te is láttad közelről, emlékezz, amikor Király megkérdezte: gyerekek! Ez nem olyan, mint a HDR? DE!
Senkit nem akarok rábeszélni, de nemsokára elárulom, hogy hol láthatjátok megint a kiállítást, mindezt, csak azért, mert Kerekes Zsuzsika nem tudott eljönni! Most majd elvisszük Neki! Vagyis, a kanizsai Plakát Múzeum!
Összefoglalva: A digitális technika, nem teszi tönkre a fotóművészetet! Segíti! A régiek is használták, az elő- és utómunkát! A látszólagos, mert ingyen van, című kattogtatás, drágább, mint a filmes, ha mindent beleszámoltok! Viszont nagyon kényelmes!
Egy-két divathóbortot leszámítva, Senki nem váltotta meg a világot fotózásban! Vadas Ernő olyan egyszerűen alkotott, hogy az már fájó egyszerűség!
Valakinek megemlítettem, hogy örül a lelkem, mert a fiatalok ugyanúgy fotóznak, mint Vadas régen, pedig nem is ismerték! Fény-Árnyék! Ő tiltakozott, én pedig azt mondtam, hogy aki nem jár a Neten, az ezt nem értheti!
MERT rajliul: A SZERÉNY VÉLEMÉNYEM SZERINT, A MAI NAGY FOTÓSOK A NETEN TALÁLHATÓK!!!
Vadas Ernő, nagy fotós volt, nagy művésze az utómunkálatok minden, akkor fellelhető válfajának, ma se sokkal többet használunk, de nála az öncélú használata kizárt! S, Aki nem hiszi, járjon utána, vagy kérdezzen…
Hosszas unszolásra, agyon idegesítve engem, meg kellett mutatnom a Laciknak, hogy hová jártam Óvodába, majd ezzel nem megelégedvén, meg kellett mutatnom, a Gimnáziumomat is, ahol mind a két helyen kiszálltak az autóból (enyhe segítséggel!), egymás mellé álltak, s mint koszorúzáskor a Hősök Terén, egyszerre, finom, elegáns, diszkrét főhajtással, tisztelegtek, a mai napig se tudom, hogy miért!
Persze, akkor már köztudott volt, hogy Vadas Ernő abban a házban született, ahol én is felnőttem, az nap derült ki, és pont az a jelenet látszik a képen, ahol Király mutatja, hogy ide gondolá az emléktáblát, amire nemes egyszerűséggel a következő szöveget javasolta: itt élt és tevékenykedett hazánk kiemelkedő fotósa, Pálfalvi János, majd egy kis szünet, tette hozzá Király Laci ... és Vadas Ernő!
Még a megnyitó alatt odaosontam Csillához, hogy szeretnék szólni! Láthatóan, ettől Ő se tudott szólni!
A következőket mondtam a Polgármester Úrnak:
Kihasználva, de nem visszaélve a helyzettel, hogy itt a Polgármester Úr is, szeretném elmondani, hogy bár Vadas Ernő soha meg nem fogalmazta az igényét, de mindíg fájlalta, hogy még nem volt saját fotóalbuma egész életében! Én ezt Vadas Ernő végakarátának tekintem, és kérem a Polgármester urat, hogy segítsen a Város, hogy legyen végre Vadas Ernőnek egy fotóalbuma!
Nem ám a "természetesen", jött protokollárisan, hanem a higgadt (amitől én ideges lettem!:)))
Nem én döntök, hanem a Közgyűlés, de én támogatom az előterjesztést!
Hallottátok! Megigérte! Erre figyelmeztettem az esti eszem-iszomon is!
Íme a válasz:
9 megjegyzés:
Kedves János, nagyon örvendek a szemelyes beszamolodnak!! Jo volt olvasni az utomunkas-vitat is :o), bar ugye en nemtok beleszolni, mert nem ertek a fotozashoz :o)
Halas köszönet mindenert!
Jo itt ficcenni!
Föleg!
Kristina
Kristina!
Majd megtanulod! Nemáhogy Te köszönd, én köszönöm a segítséged.
hosszan lehetne (és kellene is!) reagálni azokra a gondolatokra, amelyeket ebben a hosszú és színvonalas beszámolóban felvetettél.
Talán később, több részletben meg is teszem. Most csak azzal a felvetéseddel szeretnék foglalkozni, hogy kivágjunk-e egy oszlopot, ha egyes finomlelkű kritikusok szerint zavarja a horizontot. Én azt mondom: ha nincs más megoldás (pl. takarásba tenni, kikomponálni a képből stb.) akkor vágjuk ki, ha mindenáron fényképezni akarunk! Vagy ha nem vágtuk ki, és mégis megcsináltuk a képet, akkor vegyük tudomásul, hogy jól fog majd mutatni a családi emlékalbumban, sőt, talán a barátoknak is lehet mutogatni, de bizony az elkészült fotó hibás lesz, ha van benne zavaró tényező.
Nem kell mindent lefényképezni, pontosabban nem kell mindenből fotót csinálni.
Ha az életben egyszer jutsz el a piramisokhoz, akkor feltétlenül fényképezd le azokat, és tedd el emlékbe a képet még akkor is, ha éppen sűrű köd van, és te csak a legalját látod a nagy gúlának. Az ugyanis a te élményed lesz, de nem lesz jó fotó.
Vagyishát ... mi az, hogy jó fotó? Mi van, ha valaki az olyan képeket szereti, ahol egy oszlop bezavar a horizontba, vagy a piramisok nem látszanak a nagy ködtől? Gondoljunk rájuk is.
Színvonalas beszámoló, ráadásul még szórakoztató is. Nagyon jókat kacarásztam, melyet volt szerencséd élőben is hallgatni a skype-nak köszönhetően.
Gratulálok: Laci
Igen! Erre vártunk! Kedves Főfüge! Adjál ki könyvet, írj mert jól áll! Na de mi nem! Meggyőző ember vagy!
Hihetetlen élvehetőre sikerült a beszámolód, és nem utolsó sorban azért, mert 100%-osan Te vagy!
Köszönöm az élményt!
Kristinahoz csatlakozom. Király pózna problémájával nem tudok azonosulni:)
Rajli: Még legalább negyven évig, mindent élőben szeretnék hallgatni:)))
Kadris!
Látom nem sok könyvet ovastál!:)))
A pózna, viszont nagyon érdekes probléma, engem is érdekel, mert amikor, valamit csinálok, meg bár ki, akkor nagyon egyedül van az ember! Nincs kitől kérdezni, nem jön senkitől megerősítés. Pedig erre mindenkinek szüksége lenne, szerintem. Érdekes felvetéseket feszeget a Laci. Mi a fotó? Mi a fénykép? Jó ezekről beszélni!
Mi, az igazán jó fotó? Lehetne definiálni, de elkészítve, megvalósítva, még nem lenne az!
Sokszor kell, egy pillanat, egy kis elfektetése a témának, és egyszer, csak beugrik, vagy nem.
"Jön" egy kis rózsaszín a képre, vagy nem? (Parfüm)
Itt van Rajli „Hársfa utca” c. képe. Már régóta a fiókba volt, elővette, leporolta, gyakorolta rajta a fekete-fehéret. (szürkeárnyalatos!)
Fölrakta szinte mindenhová, és percek alatt akkora siker lett, akkora durranás volt, hogy hihetetlen! Na most lehet elemezgetni, lehet nézegetni, hogy mi a kép titka, hasznosak az ilyen beszélgetéses elemzések, de RECEPT NINCS! Ha lenne, akkor meg lehetne ismételni a sikereket. Nagy művészek is „le tudnak üdögelni”! Erről beszéltünk Nagykanizsán is. Próbálkoznak, próbálkoznak, s amikor sikerül elkapni a saját farkukat, akkor bekövetkezik a pörgés, egyre gyorsabban, egyre gyorsabban, s amikor megállnak egy pillanatra, akkor veszik észre, hogy már nincs körülöttük senki!
A műveit meg ismételgeti, mert rájött valamire, arra, pedig előbb utóbb, hamar rá lehet unni.
Az Internet, és a digitális technika, az szerintem, nagyon jót tett, és fog is tenni a fotóművészettel, csak ki kell várni, az általa okozott forradalom letisztulását.
Majd minden a helyére kerül. Természetesen, a személyes találkozások „műhelymunkáját” nem pótolja. Arra szükség van!
Ma este, egy nagyon jót kísérletezgettünk a Rajlival a fekete-fehér képekkel. Kipróbáltuk az Ő módszerét, kipróbáltuk az enyémet, a végén vetettük, csak össze az eredményt. Azt gondolom, meglepődtünk mind a ketten. Érdekes volt, de erről majd máskor.
Kedves Főfüge! És KirályLGY!
Nagyon jót mulatok rajtatok a póznaproblémáitokkal együtt! Valószínű én nagy fotós sosem leszek, és még csak fotós sem. Általában a magam szórakoztatására fotózom azzal természetesen, hogy ha más megnézik és tetszik neki amit lát, akkor nekemj az jó érzés. De miért is? Mert ha Ti nagy emberek, akik előtt tiszta szívvel hajolok meg és emelem meg a nem létező kalapom, mert ha Tineketek tetszik egy alkotás, akkor elgondolkodom és tudok tovább lépni. Mert nekem igen is kell megerősítés, hogy jó ez, vagy majdnem jó. Sosem technikailag fotózom, sosem preczíz tudatossság van bennem. Viszont a gyakorlattal szert tettem némi tudásra is, és ha alaklazom, és kellőképpen ráhangolt vagyok, akkor tudom hogy tudok majdnemjót csinálni! Kinek mi tetszik? Kinem mi a jó fotó???? Érdekes, amire emlékszem azok biztos azok, hiszen emlékszem és emlegetem! És biztos nem azért mert sokat láttam. Ps ide vagy oda de Vadas Libásképe nekem is egyszerre beugrott. Miért? Nem tudom. De sok fotósnak lehzet, hogy nem is az a legrájellemzőbb képe, mégis ahhoz kötöm! Mindenkit máshoz. Nem az ember ugrik be, hanem egy alkotás! Oszlop? Ez valami férfiprobléma? Akkor vágjunk ki minden nem odaillőt! Persze meg ha arra gondolok, hogy egy marci nem autentikus egy barokk templom tövében, már én is oszlopos tagja leszek az oszlop ellen küzdőknek!
Á a fene sem érti!
Végülis: én nem akartam mást mondani, csak annyit, hogy egy rossz képre nem magyarázat az, hogy "de hiszen ilyen volt a valóságban is". Ha ott az a zavaró tényező, bele kell nyugodni, hogy akkor és ott nem lehet jó képet csinálni, és nem magyarázkodni kell.
Megjegyzés küldése