2009. augusztus 6., csütörtök

"Szoba kilátással"

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

jo kep meg akkor is ha kisse szomoru :o) Kristina

Főfüge írta...

Bizony szomorú, Kristina. Rettentően szomorú. Zalaegerszeg, amikor idejöttem, a belvárost kivéve, egy alacsonyházas kis város volt. Minden áldozatul esett a gigantonizmusnak, a majd mi is megmutatjuk, hogy... De! Legalább, meggyőződésem, hogy naivan volt jószándéku. Ami most folyik, az tudatos rombolás a megideologizált rohadt pénzért!
Szomorú, mert az. Szomorú, mert akartam, és a címmel szerettem volna ráerősíteni. A film címét tompításnak szántam, de a kilátásaink, egyelőre ott látszanak. A "Pusztulás vonalai" (kirRoyal számomra etalon diaporámája.)
Bár itt az Ő teóriájának egy percet nem hagynak! A pusztulás vonalai, itt sajnos nem tudnak érvényesülni. Pedig működik! A ruhagyári valamelyik fotómnál, erre vall Király és Nóra hozzászólása is!
DE! A pusztulás vonalai, azok szépítenek, picit uniformizálnak, de szépítenek. Ez itt, a tömény rombolás! Az újért! A nagyobbért! A magasabbért! A DRÁGÁBBÉRT!!!
A pusztulás vonalainak esélye sincs! Csak a mérhetetlen fájdalomnak. Mert mérhetetlen a fájdalom, egy kiélesített fotómasinával kóborolni egy házba, ahol emberek éltek, bepofánkodni az előszobájukba, a fürdőszobájukba, a WC-jük is védtelen, de a legborzalmasabb, a hálószoba, az a szoba, ami mindig "tiltakozik", hogy mit keresel itt, TE SZEMÉT! Ez az érzés napokig kísért. Voltam már gigantikus ipari, katonai romok között, nem is egyszer. Az más! De történelmi léptékkel is hosszú, emberek által lakott házban BORZONGÁS! És nem is a kellemesebbikből!
Az ipari gigászok, félelmetesek! Félni, mindig ilyen helyeken félek! Ennek a nem is túl szép háznak, mire odaértem, már nem volt teteje, a falak, klasszikusan vastagok, tehát nem voltam veszélybe. Még is itt féltem, ilyen házaknál félek. Mert itt hallom az évszázados örömök, bánatok, egybekelések
Fogantatások, születések, élet, nem élet, fiatalság, betegség, öregség, majd halál hangjait. Külön-külön, és együtt!
Mindig ezt ábrázolni megyek oda, mindig, de még soha nem sikerült.
Nem is fog soha! Mert ennek az érzésnek is vannak "Vonalai", de én még nem látom, nem érzem, és gondolom nem is fogom soha!

Próbálkozzatok! Rombolók, mindig lesznek!

Névtelen írta...

Bepillantottam, legalább úgy mint ahogy Te is.
Azt hiszem a leírtak egy kerek egész így nem igen lehet mit hozzáírni.
DE én is félek, igen és féltek is. Mert még jelen van a múltunk, persze egyre kevésbé. Mi lesz amikor az utolsó szobának adnak kilátást. Talán kilátástalan minden.
De az öröm na és a bánat örök. Talán az egyensúly is az...
kadris

Névtelen írta...

Sajnos nem ismerem Zalaegerszeg varost (csak egyszer latogattam ott), de amit a keped kifejez es irtal azt hiszem egyetemes vagy hogy ugy mondjam mashol is aktualis problema :o(

En meg sohasem kenyszerültem arra, hogy ilyen "kifosztott" hazikoba "latogassak", es ha ki lehet egyaltalan fejezni azt, amit ott erezhet az ember akkor egy ilyen kep sok mindent elarul belöle. En azt gondolom nagyban mulik a "nezö" erzekenysegen is hogy mennyit es mit ad at egy ilyen kep szamara.

Nekem ez a kep a haborut juttatta eszembe, mikor meg nem tudtam a hatteret, de latom vegülis egy "haboru" eredmenye :o. nem jartam tul messze a valosagtol...
Kristina

Főfüge írta...

Nagyon jól látod Kristina, és szépen is írtál róla!

Ez rettentően tetszett:
"En meg sohasem kenyszerültem arra, hogy ilyen "kifosztott" hazikoba "latogassak"

Becs' szó, önként mentem!:)))

orsolya vanessza kiss írta...

Húú, szeretem az ilyen képeket :)

én szépséget látok benne....