2009. április 26., vasárnap

Búcsúszentlászló



6 megjegyzés:

G@besz (PentaxAngel) írta...

A köd...az valami bizarr!:D:D
Tudom...hülye vagyok, hogy ez jut elsőre eszembe róla!:D:D

Főfüge írta...

Pedig az tutira eredti, ugyanis a falun folyik keresztűl a Szévíz, s ha olyanok a "körülmények", Akkor ez még semmi! Egyébként ez a kép (melyik nem?) igényli a nagy méretet.

Marc. írta...

Salut Fofuge!!
I'm Sorry, I Don't Understand You :(((

rajli írta...

Szinte kisérteties ezzel az utómunkával!

tutajos írta...

Ha a köd...bizarr, mit mondasz arra az égitestre? :)

Főfüge írta...

Szevasz Tutajos!
Örülök Neked!
Látom, ha lassan is, de szivárognak a NAGYSÁGOK, bár, a blogom hivatalosan még mindíg nem nyitott meg!
Nekem ez a kép nagy kedvencem, mert egyelőre, csak én tudom, hogy mi akar lenni, ill. mi lesz, ha lesz. Ha szemben állsz a képpel, akkor a hátad mögött jobbra fölfelé, nagyjából vagy száz méterre magasabbról, az apai nagyapám szőlőjéből tárult elém ez a kilátás. Már régóta készülök újra oda felmenni, de rettentően meredek, annak idején, ha nem volt bele lépcső vágva, akkor csak, nagy nehezen lehetett oda felmenni! Nem tudom mi vár rám, de felmegyek, ha egy egész napig tart, akkor is!
Már 16 éves koromban is ez volt a kedvenc látképem, de amint írtam, sokkal magasabbról!
Nagyon szerettem ezt a csodás kilátást, minden napszakban, minden évszakban szép volt, és az enyém volt! Nagyon szerelmes voltam e látványba, és rettentően féltékeny voltám rá. Ha kimentünk, akkor az első dolgom volt, hogy felmentem és megnéztem, hogy meg van e még. Az idő haladt, és a nagyapám elment, pedig Ővele volt az igazi! Ő a pincénél feljebb, már akkor se nagyon jött, de nekem elég volt, hogy tudtam, hogy ott van. Ott van lenn. Most lejjebb van, és még mai is hiányzik, sőt, most már apám is.
A hegy meredek, s ha lehet, akkor még meredekebb. Lépcső?
Ilyen teherrel, nehéz az elindulás!
A fiatalkorom csodáját apám örökölte, aki azonnal nekem adta, de ... Szomorú történet, szó szerint elvették tőlem! Mire rájöttem, már el is adták! Mert volt, egy "jóhiszemű" vevő, de ez már egy másik történet! Ennek már közel 30 éve. Talán tíz éve már, hogy nem álmodom rendszeresen mindig ugyan azt, hogy felmegyek a szőlőbe, lenézek az én kilátásomra, és hatalmas felhőkarcolók sorakoznak, amik elnyomják a kedvenc templomom, erdő mindenütt, mert amin nehéz dolgozni, azt felverte az erdő, diszkréten, elegánsan rejti szégyenünket, hogy már nem termelünk semmit, ami nem azt jelenti, hogy kevesebbet fogyasztunk, hanem azt, hogy a másét!
Eltűntek, eltűnnek a pincék, mert már nem kell! A bor, már régóta nem ott készül, s már nem is szőlőből! Nem modern. A kilátás megmaradt az álmaimból, amit a természet közben elvégzett, az jól láttam, amit leírtam, hogy miért, csak ma látom!
Már, csak nagyon-nagyon ritkán álmodok az apokaliptikus látomásaimról, de ugyan olyan borzalmas! Mikor felébredek, rögtön tudom, hogy, csak álom volt, tudom, hogy nem igaz, hisz' mindig ugyanaz, de még mindig csurom víz a pizsomám, és akár ki akar az nap felvidítani, nem tud, mert "beépítették" a saját kedvenc kilátásomat! Csak nehezen és lassan múlik.
Most már tudom, hogy akár milyen szemét és mocskos ez a világ, az én életemben, talán, már nem lesznek felhőkarcolók!!!
Nem vagyok bolond, de már évek óta halogatom a felmenést, mert félek, hogy onnét még is látni a rohadt házmonstrumokat!
Ha egyszer elkészül ez a kép, akkor erről kellene, hogy szóljon, ha elkészül! Addig is tisztáznom kell, a dolgokat! Még, az idén felmegyek! Ígérem!