Hatvanéves korában elhunyt John Martyn énekes-dalszerző és gitáros, a brit folkrock egyik legfontosabb alakja, aki Eric Claptonra, a U2-ra és a Portisheadre is elismerten hatással volt.
Martyn (eredeti neve Ian David McGreachy) az angliai Surrey megyében született ugyan, de korán Glasgowba került, és a skót városban is nőtt föl. Még húszéves kora előtt Londonba ment, ahol a bluest és a folkot ötvöző stílusának köszönhetően hamar a Sohóban levő Les Cousins klubban formálódó folkszíntér egyik vezető alakja lett, hasonlóan az olyan előadókhoz, mint Bert Jansch vagy Al Stewart. Még nem volt húszéves, amikor Chris Blackwell az első fehér előadójaként leszerződtette az Island kiadóhoz, ahol 1968-ban jelent meg az első lemeze. Későbbi albumaira egyéb zenei stílusok, így például a jazz és a funk is érezhető hatással volt, legismertebb lemeze pedig az 1973-as Solid Air, melyet ma is a korszak kiemelkedő alkotásai közé sorolnak a mérvadó zenei magazinok, és amelynek címadó számában elhunyt barátja, Nick Drake előtt tisztelgett (ezen a lemezen hallható ez a dal is). Martyn olyan változatos stílusvilágot képviselő zenészekkel is dolgozott együtt, mint Lee Scratch Perry, David Gilmour vagy Richard Thompson, nem beszélve Phil Collinsról, Jimi Hendrix-szel pedig jó barátok is voltak. A nyolcvanas évek elején Martyn több, populárisabb hangzású lemezt is megjelentetett, később pedig olyan modernebb stílusokba is belekóstolt, mint a triphop vagy a techno. Alkohol- és drogproblémák évtizedeken keresztül végigkísérték az életét (volt olyan, hogy annyira részeg volt, hogy Spanyolországban leesett a színpadról), 2003-ban pedig térd alatt amputálni kellett a jobb lábát, és ezután kerekesszékben lépett fel. A problémás emberként számon tartott Martyn egy tavalyi interjúban úgy fogalmazott: "Ha jobban tudom fegyelmezni magamat, vélhetően sokkal érdektelenebb zenét csináltam volna." John Martyn idén újévkor a Brit Birodalom Rendje ötfokozatú kitüntetésének negyedik fokozatát (OBE) vehette át, csütörtökön bekövetkezett halálának hírét pedig honlapján tették közzé. (Quart)
2009. február 1., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ismét egy nagyszerű zenész, akiről -- bevallom -- Tőled hallok először. Jó volt többször is végig hallgatni az idézett számot. Az 1:43 és 2:10 közötti másodpercekbe pedig, mikor a két muzsikus együtt énekelt, szabályosan beleborzongtam.
Köszönöm!
Köszi, hogy benéztél! Bizony nagyszerű zene, láthatóan Kathy Matea, mintha most csöppent volna bele az egészbe, jól zenéltek, profik voltak, és a végén az a frenetikus, "gyerekes" öröm, az igazán megható volt, pedig nem történt más, mint "csak", maguknak zenéltek!
Itt találsz zenét:
http://www.deezer.com/#music/result/all/john%20martyn
Nálad mindig lehet tanulni!
Megjegyzés küldése