2008. december 11., csütörtök

Levél

Halottak Napja, Élők Napja

Borzongsz barátom
amikor halnak a fák
tudd: születnek is
/B. F./

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Először nem akartam a kis levélkét választani, hogy írjak róla. Utána mindig-mindig visszasiklottam, pedig volt itt egy gyönyörű hullámzó türkizes ablak is, és ki akartam tekinteni rajta. Mintha a fakóság néha többet adna és a annak ellenére, hogy mindent elkomorít, mégis neki vannak a legnagyobb mélységei, mert ha sokáig nézem, akkor a szürke színekből kiválnak szépen lassan a másik szürkék, sokan lesznek, és mesélni kezdenek.
A juharfalevél. Ősz halott bácsika lakik benne. Ahol hever, háttal, kissé púposan, az talán egy durva pokróc, mégsem hiszem, hogy a szőnyegre esett. A szépen faragott asztalláb, akár egy kövér nő bokája. Minden csupa sejtelem, minden integet, kívülről is a fák, a levelek.
Amikor ránézek ezt látom, de többet képzelhetnék bele, máris több van mögötte, de azok érzések, dallamok és hangulatok, amiket nehezen adnának most vissza a szavak.

Viki

Főfüge írta...

Nagyon szépeket írsz Viktória! Köszönöm szépen. Ráklikkelek a nevedre, és azt írja a gép, hogy a blogod nem érhető el! Miért? Mégegyszer, köszönöm!

Névtelen írta...

ò egy árva levélke :o. hogy lehet az hogy ezeket a régebbi képeket még nem is láttam :o. ami, késik nem múlik :o) nagyon szeretem ezt a képet is, kifejezö! Kristina

Főfüge írta...

Azért nem láttad Krisztina, mert nem nézted meg! Most jöttem rá, ilyet már írtam Neked. Igazad van. Ami késik, az eljön!:)))

Névtelen írta...

Igen ilyet mar irtal nekem, mindig csak ez a rohanas :o), de azert lassan-lassan eszreveszem a rejtett szep dolgokat :o) Kristina