2009. február 28., szombat
Baricz Kati
BARICZ Katalin
fotóművész
(Lengyeltóti, 1948. szeptember 21.–)
Gyerekkorától fotografál. Képesítése: fényképész szakmunkás. 1967-74: Magyar Filmlaboratórium Vállalat laboránsa. 1974 óta kiállító művész, azóta a budapesti Fotók, 1981 óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. 1976-82: FŐFOTÓ műszaki előadója, munkaköréhez tartozik az amatőrök oktatása is. 1982 óta szabadfoglalkozású fotográfus. 1983: Székely Aladár-díj. 1987-88: SZOT-ösztöndíj. 1998: Balogh Rudolf-díj; André Kertész-ösztöndíj, Párizs; 2007: A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze-díj. Budapesten él. A fotográfia számos műfajában tevékenykedik professzionális módon. Divatfotói éppoly egyéni megoldásúak, mint emberábrázoló kreatív fotográfiái vagy szociofotói. Képei konvenciómentesek, felszabadultak, nem nélkülözik a humort. Foglalkozott fotóoktatással, tankönyveket írt kezdő fotóamatőrök számára.
fotóművész
(Lengyeltóti, 1948. szeptember 21.–)
Gyerekkorától fotografál. Képesítése: fényképész szakmunkás. 1967-74: Magyar Filmlaboratórium Vállalat laboránsa. 1974 óta kiállító művész, azóta a budapesti Fotók, 1981 óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. 1976-82: FŐFOTÓ műszaki előadója, munkaköréhez tartozik az amatőrök oktatása is. 1982 óta szabadfoglalkozású fotográfus. 1983: Székely Aladár-díj. 1987-88: SZOT-ösztöndíj. 1998: Balogh Rudolf-díj; André Kertész-ösztöndíj, Párizs; 2007: A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze-díj. Budapesten él. A fotográfia számos műfajában tevékenykedik professzionális módon. Divatfotói éppoly egyéni megoldásúak, mint emberábrázoló kreatív fotográfiái vagy szociofotói. Képei konvenciómentesek, felszabadultak, nem nélkülözik a humort. Foglalkozott fotóoktatással, tankönyveket írt kezdő fotóamatőrök számára.
2009. február 23., hétfő
2009. február 1., vasárnap
Elhunyt John Martyn, 1948-2009
Hatvanéves korában elhunyt John Martyn énekes-dalszerző és gitáros, a brit folkrock egyik legfontosabb alakja, aki Eric Claptonra, a U2-ra és a Portisheadre is elismerten hatással volt.
Martyn (eredeti neve Ian David McGreachy) az angliai Surrey megyében született ugyan, de korán Glasgowba került, és a skót városban is nőtt föl. Még húszéves kora előtt Londonba ment, ahol a bluest és a folkot ötvöző stílusának köszönhetően hamar a Sohóban levő Les Cousins klubban formálódó folkszíntér egyik vezető alakja lett, hasonlóan az olyan előadókhoz, mint Bert Jansch vagy Al Stewart. Még nem volt húszéves, amikor Chris Blackwell az első fehér előadójaként leszerződtette az Island kiadóhoz, ahol 1968-ban jelent meg az első lemeze. Későbbi albumaira egyéb zenei stílusok, így például a jazz és a funk is érezhető hatással volt, legismertebb lemeze pedig az 1973-as Solid Air, melyet ma is a korszak kiemelkedő alkotásai közé sorolnak a mérvadó zenei magazinok, és amelynek címadó számában elhunyt barátja, Nick Drake előtt tisztelgett (ezen a lemezen hallható ez a dal is). Martyn olyan változatos stílusvilágot képviselő zenészekkel is dolgozott együtt, mint Lee Scratch Perry, David Gilmour vagy Richard Thompson, nem beszélve Phil Collinsról, Jimi Hendrix-szel pedig jó barátok is voltak. A nyolcvanas évek elején Martyn több, populárisabb hangzású lemezt is megjelentetett, később pedig olyan modernebb stílusokba is belekóstolt, mint a triphop vagy a techno. Alkohol- és drogproblémák évtizedeken keresztül végigkísérték az életét (volt olyan, hogy annyira részeg volt, hogy Spanyolországban leesett a színpadról), 2003-ban pedig térd alatt amputálni kellett a jobb lábát, és ezután kerekesszékben lépett fel. A problémás emberként számon tartott Martyn egy tavalyi interjúban úgy fogalmazott: "Ha jobban tudom fegyelmezni magamat, vélhetően sokkal érdektelenebb zenét csináltam volna." John Martyn idén újévkor a Brit Birodalom Rendje ötfokozatú kitüntetésének negyedik fokozatát (OBE) vehette át, csütörtökön bekövetkezett halálának hírét pedig honlapján tették közzé. (Quart)
Martyn (eredeti neve Ian David McGreachy) az angliai Surrey megyében született ugyan, de korán Glasgowba került, és a skót városban is nőtt föl. Még húszéves kora előtt Londonba ment, ahol a bluest és a folkot ötvöző stílusának köszönhetően hamar a Sohóban levő Les Cousins klubban formálódó folkszíntér egyik vezető alakja lett, hasonlóan az olyan előadókhoz, mint Bert Jansch vagy Al Stewart. Még nem volt húszéves, amikor Chris Blackwell az első fehér előadójaként leszerződtette az Island kiadóhoz, ahol 1968-ban jelent meg az első lemeze. Későbbi albumaira egyéb zenei stílusok, így például a jazz és a funk is érezhető hatással volt, legismertebb lemeze pedig az 1973-as Solid Air, melyet ma is a korszak kiemelkedő alkotásai közé sorolnak a mérvadó zenei magazinok, és amelynek címadó számában elhunyt barátja, Nick Drake előtt tisztelgett (ezen a lemezen hallható ez a dal is). Martyn olyan változatos stílusvilágot képviselő zenészekkel is dolgozott együtt, mint Lee Scratch Perry, David Gilmour vagy Richard Thompson, nem beszélve Phil Collinsról, Jimi Hendrix-szel pedig jó barátok is voltak. A nyolcvanas évek elején Martyn több, populárisabb hangzású lemezt is megjelentetett, később pedig olyan modernebb stílusokba is belekóstolt, mint a triphop vagy a techno. Alkohol- és drogproblémák évtizedeken keresztül végigkísérték az életét (volt olyan, hogy annyira részeg volt, hogy Spanyolországban leesett a színpadról), 2003-ban pedig térd alatt amputálni kellett a jobb lábát, és ezután kerekesszékben lépett fel. A problémás emberként számon tartott Martyn egy tavalyi interjúban úgy fogalmazott: "Ha jobban tudom fegyelmezni magamat, vélhetően sokkal érdektelenebb zenét csináltam volna." John Martyn idén újévkor a Brit Birodalom Rendje ötfokozatú kitüntetésének negyedik fokozatát (OBE) vehette át, csütörtökön bekövetkezett halálának hírét pedig honlapján tették közzé. (Quart)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
